A megváltás története

Az előrehaladás elmulasztása

A reformáció nem fejeződött be Lutherrel, amint azt sokan gondolják. Folytatni kell a világ történelmének lezárulásáig. Luthernek nagy munkát kellett elvégeznie, hogy másokra is ráárassza azt a világosságot, amelyet Istentől nyert. Azonban Luther nem fogadta el a teljes világosságot, amelyet a világnak át kellett adnia. Azon naptól mostanáig állandóan új világosság ragyogott rá a Szentírásra és állandóan új igazságok tárultak fel. MT 252.1

Luther és munkatársai nemes munkát végeztek Istenért, azonban mivel a római egyházból jöttek ki, maguk is hitték és védelmezték tanait és így nem lehetett tőlük elvárni, hogy felismerjék mindezen tévedéseket. Munkájuk az volt, hogy letörjék Róma bilincseit és a világ népének kezébe adják a Bibliát. Mégis fontos igazságokat nem tudtak felismerni és súlyos tévelygéseket nem adtak fel. Közülük többen továbbra is a vasárnapot ünnepelték a többi pápai eredetű ünneppel együtt. Nem tekintették úgy, mint amely isteni tekintéllyel bír, de hitték, hogy meg kell tartaniuk, mint általánosan elfogadott istentiszteleti napot. Néhányan közülük azonban a negyedik parancsolat Szombatját tisztelték. Az egyház reformátorai között tiszteletreméltó helyet kell biztosítani azok számára, akik még a protestánsok előtt is ismeretlen igazságokat védelmeztek, — akik fenntartották a negyedik parancsolat érvényességét és a bibliai Szombat kötelező voltát. Midőn a reformáció visszaszorította a sötétséget, amely elárasztotta az egész kereszténységet, a Szombat ünneplőit sok országban fellelhették. MT 252.2

Azok, akik elnyerték a reformáció nagy áldásait, nem haladtak előre azon az ösvényen, amelyre Luther oly nemeslelkűen lépett rá. Időről időre felkelt néhány hűséges férfiú, hogy új igazságokat hirdessen és feltárja a régen ápolt tévelygéseket, azonban a legtöbben a Krisztus napjaiban élő zsidókhoz, vagy a Luther idejében élő római katholikusokhoz hasonlóan megelégedtek avval, hogy azt higyjék, és úgy éljenek, ahogyan atyáik éltek. Ezen okból a vallás újra formasággá süllyedt és a tévelygéseket és babonákat, — amelyeket eltávolíthattak volna, ha a gyülekezet tovább is Isten világosságának fényében járt volna, — megtartották és tovább ápolták. Így a reformáció szelleme fokozatosan kihalt, míg végül majdnem ugyanoly nagy szükség volt a reformációra a protestáns egyházakban, mint a római egy házban Luther idejében. Ugyanazon lelki kábultság, az emberek véleményének ugyanolyan tiszteletben tartása, ugyanolyan világias szellem uralkodott és Isten Igéjének tanításait ugyanúgy emberi rendeletekkel helyettesítették. A büszkeséget és a különcködő pazarlást a vallás álruhája alatt ápolták. Az egyházak megromlottak a világgal való szövetkezés által. Íígy lealacsonyodtak azon nemes alapelvek, melyekért Luther és munkatársai oly sokat tettek és szenvedtek. MT 252.3

Midőn Sátán látta, hogy az igazságot nem tudja megsemmisíten, üldözés által, újra a megalkúvásnak ugyanazon tervéhez folyamodott, amely a nagy hithagyásra és a római egyház megalapításához vezetett. Rábírta a keresztényeket, hogy szövetkezzenek, de most nem a pogányokkal, hanem azokkal, akik e világ istenének imádásával ugyanúgy bálványimádóknak bizonyultak. MT 253.1

Sátán nem tudta tovább visszatartani a Bibliát a néptől. Mindenki számára elérhetővé vált. Azonban ezreket bírt arra, hogy hamis magyarázatokat és téves elméleteket fogadjanak el, anélkül, hogy tanulmányozták volna a Szentírást a maguk számára, hogy megismerjék az igazságot. Megrontotta a Biblia tanításait, azért mély gyökeret vertek a hagyományok melyek milliókat tettek tönkre. Az egyház fenntartotta és védelmezte a hagyományokat, ahelyett, hogy küzdött volna a hitért, amely egyszer a szenteknek osztályrészéül jutott. Mialatt teljes tudatlanságban voltak állapotuk és az őket fenyegető veszedelem felől, az egyház és a világ gyorsan közeledett a föld történelmének legünnepélyesebb és legfontosabb időszakához: az ember Fia eljövetelének idejéhez. MT 253.2