A megváltás története

Luther a Tanács előtt

Végre Luther a ZSINAT előtt állott. A császár elfoglalta trónját. A birodalom legkiválóbb személyiségei vették körül. Ember még sohase jelent meg tekintélyesebb gyülekezet előtt, mint amely előtt Luther Mártonnak kellett számot adnia hitéről. MT 247.5

Már puszta megjelenésének ténye is az igazság győzelmének jele volt, hogy egy oly férfiú felett, akit a pápa már elítélt, egy másik bíróság hozzon ítéletet, ami valóban a pápaság legfelsőbb tekintélyének megtagadása volt. A pápa a reformátort kiátkozta és a társadalomból kiközösítette, mégis védelmet nyert és meghallgatták a nemzet legmagasabb méltóságai. Róma hallgatást parancsolt neki, azonban beszélnie kellett a kereszténység minden részéből összegyűltek ezrei előtt. Luther nyugodtan, békésen, mégis nagyszerű bátorsággal és nemességgel állt a föld nagyjai előtt, mint Istennek tanúja. Letompított, alázatos hangon adta meg válaszát, hevesség, vagy szenvedély nélkül. Magatartása szerény és tiszteletteljes volt, mégis oly bizakodást és örömöt sugárzott, ami meglepte a gyülekezetet. MT 247.6

Azok, akik makacsul bezárták szemeiket a világosság előtt és elhatározták, hogy őket nem győzi meg az igazság, haragra gerjedtek Luther szavainak ereje miatt. Midőn beszédét abbahagyta, a gyűlés szónoka haragosan jelentette ki: “Nem feleltél a feltett kérdésre... Adj világos, határozott választ!!... Visszavonod-e tanaidat, vagy nem?” MT 248.1

A reformátor így felelt: “Miután legtiszteletreméltóbb felséged és nagy méltóságod kívánja meg tőlem, hogy világos, határozott és egyszerű választ adjak, megteszem a következőkben: Nem vethetem alá hitemet sem a pápának, sem a zsinatnak, mert világos, mint a nap, hogy gyakran tévedtek és egymásnak ellentmondtak. Ha azért nem győznek meg a Szentírás bizonyságtételével, vagy a legvilágosabb érveléssel, vagy az általam idézett szakaszok segítségével, s így nem tárják lelkiismeretem elé — amelyet Istennek Igéje kötelez, — nem tudom és nem fogom visszavonni állításaimat, mert veszélyes dolog egy kereszténynek lelkiismerete ellen beszélni. Itt állok, nem tehetek mást, Isten engem úgy segéljen, Ámen.” MT 248.2

Így ezen igaz ember Isten Igéjének biztos alapján állt. Arcát mennyei fény világította meg. Jellemének nagysága és tisztasága, szívbeli békessége és öröme mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, midőn bizonyságot tett a tévelygés hatalma ellen és tanúskodott azon hit felsőbbrendűségéről, amely legyőzi a világot. MT 248.3

Sziklaszilárdan állott, miközben a világi hatalmasságok leghevesebb hullámai hiába ostromolták. Szavainak egyszerű ereje, félelem nélküli magatartása, nyugodt, kifejezésteljes tekintete, rendíthetetlen elszántsága, amely minden szavában kifejezésre jutott, mély benyomást tett a gyülekezetre. Nyilvánvaló volt, hogy nem lehet rábírni se ígéretekkel, se fenyegetésekkel arra, hogy engedjen Róma parancsának. MT 248.4

Luther bizonyságtétele által Krisztus oly hatalommal és nagyszerűséggel beszélt, hogy egy ideig áhítattal és csodálkozással töltötte el ellenségeit és barátait egyaránt. Istennek Lelke jelen volt azon a tanácsülésen, és befolyásolta a birodalom vezetői- nek szívét. Több fejedelem nyíltan elismerte Luther ügyének igazságát. Sokan meggyőződtek az igazságról, de sok személynél nem volt tartós a nyert benyomás. Volt egy másik osztály is, amely azon időben nem fejezte ki meggyőződését, de kutatták a Szentírást és a későbbi időben nagy bátorsággal nyilatkoztak a reformációról. MT 248.5

Frigyes választófejedelem szorongással tekintett Luthernek a birodalmi gyűlés előtti megjelenésére és mély megindultsággal hallgatta beszédét, örült a doktor bátorságának és szilárdságának, önuralmának, és büszke volt rá, hogy ő a védője, összehasonlította az egymás ellen küzdő pártokat és látta, hogy a pápák, királyok és prelátusok bölcsességét semmivé tette az igazság ereje. A pápaság oly vereséget szenvedett, amelyet meg fognak érezni minden korszakban, minden nemzetben. MT 249.1

Ha a reformátor csak egyetlen egy pontban engedett volna, Sátán és serege győzött volna. Azonban megingathatatlan szilárdsága volt az egyház felszabadulásának eszköze, egy új és jobb korszak kezdete. Ezen egy ember befolyása, aki a vallási dolgokban önállóan mert gondolkodni és cselekedni, befolyásolta a világot és egyházat nemcsak a saját korában, hanem az összes elkövetkezendő nemzedékekben. Szilárdsága és hűsége az idők végéig erősíteni fogja mindazokat, akik hasonló tapasztalatokon mennek keresztül. Isten ereje és fensége felette állt az emberek tanácsának, és felülmúlta Sátán hatalmas erejét. MT 249.2

Láttam, hogy Luther lelkes és buzgó volt. Rettenthetetlen bátorsággal dorgálta a bűnt és védelezte az igazságot. Nem törődött a gonosz emberekkel és ördögökkel, mert tudta, hogy Ő áll mellette, aki hatalmasabb mindezeknél. Luther lelkesedéssel, bátorsággal és vakmerőséggel bírt, azért abban a veszélyben forgott, hogy szélsőségbe megy. Isten azonban mellé adta Melanchtont, aki éppen ellenkező természetű volt, hogy segítse Luthert a reformáció munkájának véghezvitelében. Melanchton félénk, bátortalan, óvatos volt és nagy türelemmel rendelkezett. Isten nagyon szerette őt. Nagy bibliaismerettel, kiváló ítélőképességgel és bölcsességgel rendelkezett. Isten ügye iránti szeretete hasonló volt Lutheréhez. E két ember szívét az Úr forrasztotta össze. Elválaszthatatlan barátok voltak. Luther nagy segítségére volt Melanchtonnak, amidőn a veszélyben félt és nehézkes volt; Melanchton viszont Luthernek jelentett nagy segítséget, amidőn az a veszély fenyegette, hogy túl gyorsan halad. MT 249.3

Melanchton előrelátó óvatossága gyakran elhárította a bajt, amely érte volna a művet, ha a munkát teljesen Lutherre vagy egyedül Melanchtonra hagyták volna. Láttam Istennek bölcsességét, hogy ezen két férfiút választotta ki a reformáció művének előrevitelére. MT 249.4