A megváltás története

Az idők és törvény megváltoztatása

Miután a tévelygés felfedezőjét, (a Szentírást) eltávolították, Sátán saját akarata szerint munkálkodott. A jövendölés kijelentette, hogy a pápaság “azt véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényeket.” Dán. 7, 25. ered. ford. sz. Ezen munka megkezdését nem halogatták. Hogy meggyőzzék a pogányokat a bálványimádás helyettesítéséről, és így elősegítsék a kereszténység névleges elfogadását, a képek és ereklyék imádását fokozatosan vezették be a keresztény egyházba. Egy általános zsinat végül megalapozta a pápai bálványimádás ezen rendszerét. Róma, hogy teljessé tegye szentségtörő munkáját, Istennek törvényéből kivéste a második parancsolatot, a faragott képek imádásának tilalmát, azért a tizedik parancsolatot kettéosztotta, hogy megőrizze számukat. MT 233.4

A pogányság iránti engedékenység lelkülete a menny tekintélyének további megvetése felé nyitotta meg az utat. Sátán lábbal taposta a negyedik parancsolatot, a Szombatot is és megkísérelte, hogy félretegye az ősrégi Szombatot, azt a napot, melyet Isten megáldott és megszentelt, hogy helyette azt az ünnepet magasztalják fel, amelyet a pogányok a “napisten” tiszteletreméltó napjaként ünnepeltek. Eleinte ezt a változást nem nyíltan törekedtek végrehajtani. Az első évszázadokban az igazi Szombatot az egész kereszténység megtartotta. Féltékenyen őrizték Istennek tiszteletét. Hitték, hogy az Ő törvénye változhatatlan, azért buzgón megőrizték előírásainak szentségét. Sátán azonban nagy ravaszsággal munkálkodott eszközei által, hogy elérje célját. Azon célból, hogy az emberek figyelmét felhívják a vasárnapra, Krisztus feltámadásának emlékére rendelt ünneppé tették és istentiszteleteket tartottak azon a napon. Mégis inkább pihenőnapnak nyilvánították és a Szombatot még mindig szentül megtartották. MT 233.5

Konstantin császár még pogány korában kibocsátott egy rendeletet, amelyben megparancsolta a vasárnap általános megtartását az egész római birodalomban. Áttérése után is a vasárnap makacs védője maradt és pogány rendeletét ekkor az új hit érdekében megerősítette. Azonban e nap iránt tanúsított tisztelet még nem volt elég ahhoz, hogy megakadályozza a keresztényeket, hogy a valódi Szombatot tekintsék az Úr napjának, azért újabb lépéseket kellett tenniük. A hamis szombatot egyenlő fokra kellett emelni az igazi Szombattal. Néhány évvel Konstantin rendeletének kiadása után Róma püspöke a vasárnapot az “Úrnak napja” elnevezéssel ruházta fel. Így fokozatosan arra vezette az embereket, hogy bizonyos mértékben szentnek tekintsék. Az eredeti Szombatot azonban még mindig megtartották. MT 234.1

Az őscsaló evvel még nem fejezte be munkáját. Elhatározta, hogy zászlaja alá gyűjti a keresztény világot és helyettese által, gyakorolja hatalmát, a büszke főpap által, aki Krisztus képviselőjének vallotta magát. Félig megtért pogányok, becsvágyó prelátusok és világszerető egyháztagok által hajtotta végre célját. Időnként nagy zsinatokat tartottak, amelyeken összegyűltek az egyházi méltóságok az egész világról. A Szombatot, amelyet Isten rendelt, majdnem minden zsinaton egy kicsit lejjebb nyomták, míg a vasárnapot ennek megfelelően feljebb emelték. Végül e pogány ünnepet úgy tisztelték, mint isteni intézményt, míg a bibliai Szombatot zsidó maradványnak nyilvánították és megtartóit átkozottaknak jelentették ki. MT 234.2

A nagy hitszegőnek sikerült fölébe emelnie magát “mindannak, ami Istennek, vagy istentiszteletre méltónak mondatik.” II. Tess. 2, 4. Vakmerően megváltoztatta az isteni törvénynek azon egyetlen előírását, amely az egész emberiséget félreérthetetlenül az igaz és élő Istenhez utasítja. A negyedik parancsolat, a Szombat parancsa kinyilatkoztatja Istent, mint az ég és föld Teremtőjét, ami által megkülönbözteti minden hamis istentől. Isten a teremtés emlékezetére szentelte meg a hetedik napot, a Szombatot, nyugalomnapul az emberiség számára. Arra szánta, hogy állandóan az emberek elméjében tartsa az élő Istent, mint létük Forrását, tiszteletük és imádatuk tárgyát. Sátán igyekszik az embereket elfordítani Isten iránti alattvalói hűségüktől, és az Ő törvénye iránti engedelmességüktől azért erőfeszítéseit különösen azon parancsolat ellen irányítja, amely Istenre, mint Teremtőre utal. MT 234.3

A protestánsok most azt hangoztatják, hogy Krisztusnak vasárnap történt feltámadása, “keresztény szombattá” tette a vasárnapot. Azonban bizonyítékuk nincsen a Szentírásból. Krisztus és az apostolok nem részesítették ily tiszteletben a vasárnapot. A vasárnap megünneplése, mint keresztény intézmény, “a törvénytelenség titkában” (:a törvényszegés titkos bűnében II. Thes. 2, 7.:) találja eredetét, amely már Pál apostol idejében megkezdte munkáját. Hol és mikor fogadta örökbe az Úr a pápaságnak e gyermekét? Milyen érvényes okot hozhatnánk fel a Szombat megváltoztatására, amelyről a Szentírás hallgat? MT 235.1

A hatodik században a pápaság szilárdan megalapozódott. Hatalmának székhelyét a birodalmi városban, Rómában szilárdította meg és Róma püspökét az egész egyház fejedelmének nyilvánították. A pogányság helyt adott a pápaságnak. A sárkány “a fenevadnak adta erejét és királyiszékét és nagy hatalmat (:tekintélyt:)”. Jel. 13, 2. Most azután bekövetkezett a Dániel és János által megjövendölt pápai elnyomás 1260 éve. Dán. 7, 25. Jel. 13, 5-7. A keresztényeknek választaniuk kellett: vagy feladják feddhetetlenségüket és elfogadják a pápai szertartásokat és istentiszteleti rendet vagy életüket börtönök celláiban töltik el, vagy kínpadon, máglyán, vagy a bakó bárdja által halnak meg. Most teljesedtek be Jézus szavai: “Elárulnak titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is és megölnek némelyeket közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.” Luk. 21, 16-17. Az üldözések nagyobb dühhel törtek rá a hűségesekre, mint bármikor azelőtt és a világ egy nagy csatatérré vált. Krisztus egyháza évszázadokon át a visszavonultságban és homályban talál mene- déket. Így szól a próféta: “Az asszony pedig elfutott a pusztába, ahol Istentől készített helye volt, hogy ott táplálják őt 1260 napig.” Jel. 12, 6. MT 235.2