A megváltás története

Egy alkalmazkodó munkás

Nézd őt Filippi várbörtönében, ahol nem gondolva fájdalomtól gyötört testére, dicséneke megtöri az éjszaka csendjét. Miután a földrengés megnyitotta a börtönajtót, ezen vigasztaló szavakat intézi a pogány börtönőrhöz: “Ne tégy kárt magadban, mert mindnyájan itt vagyunk.” Csel. 16, 28. Minden rab a helyén van, visszatartva egy fogolytársuk jelenléte által. A börtönőr pedig meggyőzve azon hitnek valósága által, ami Pált fenntartja, — érdeklődik az üdvösség útja felől és egész házanépével együtt csatlakozik Krisztus tanítványainak üldözött seregéhez. MT 222.4

Figyeld meg Pált az areopagus (-.görög törvényszék:) tanácsa előtt, amidőn tudomány ellen tudománnyal, logika ellen logikával (ésszerű gondolkodással) és bölcselet ellen bölcselettel szállt szembe. Figyeld meg, hogyan utal Jehovára, mint az ismeretlen Istenre, az Istentől nyert szeretet tapintatosságával, — akit hallgatói tudatlanul, ismeretlenül is imádtak. Beszédében idézte saját költőjüket, és úgy rajzolta eléjük Istent, mint Atyát, akinek ők gyermekei. Halld őt azon kasztrendszer (osztályrendszer) korában, — amikor az emberek emberi jogait egészen megtagadták, — amint a testvériség nagy igazságát fejtegeti és kijelenti, hogy “Isten az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén.” Csel. 17, 26. Ezután bemutatja, hogy Istennek az emberrel való bánásmódján keresztül hogyan vonul végig arany fonálhoz hasonlóan az Ő kegyelmének és irgalmának szándéka, “meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait, hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák Őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem.” Csel. 17, 26-27. MT 222.5

Halld őt Festus udvarában, amikor Agrippa király, az evangélium igazságáról meggyőzve felkiált: “Majdnem ráveszel engem, hogy keresztény legyek.” Csel. 26, 28. Pál saját láncaira mutatva gyengéd udvariassággal válaszol: “Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, akik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, mint én is vagyok, kivéve e bilincseket.” Csel. 26, 29. MT 223.1

Így múlt el élete, amint leírta saját szavaival: “Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyóvizen, veszedelemben rablók között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között. Fáradtságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” II. Kor. 11, 26-27. MT 223.2

Így szólt: “Ha szidalommal illetnek, áldást mondunk; ha üldöznek, elszenvedjük, ha gyaláznak, könyörgünk;” (I. Kor. 4, 12-13.) “mint bánkódok, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítok; mint semmi nélkül valók és mindennel bírók.” II. Kor. 6, 10. MT 223.3