A megváltás története

Az első Generál Konferencia (:Világtanács:)

Egyes Judeai zsidók általános zavart keltettek a hívő pogányok között azáltal, hogy a körülmetélkedés kérdését szorgalmazták. Nagy bizonyossággal állították, hogy senki se üdvözühet a körülmetélkedés és a ceremoniális (szertartási) törvény megtartása nélkül. MT 217.3

Ez fontos kérdés volt, amely nagy mértékben érintette az egyházat. Pál és Barnabás azonnal szembeszálltak és ellenezték e tárgy bevezetését a pogányok közé. E kérdésben szembeszálltak velük az antiochiai hívők, akik a judeai zsidók álláspontját pártolták. A kérdés sok vitát eredményezett és megbontotta a gyülekezet összhangját, míg végül az antiochiai gyülekezet attól félt, hogy a kérdés további megvitatása szakadásra vezetne, azért elhatározták, hogy Pált és Barnabást néhány Antiochiából való felelős férfiúval elküldik Jeruzsálembe, hogy az ügyet az apostolok és vének elé tárják. Ott kellett találkozniuk a különböző gyülekezetek kiküldötteinek és a közeledő évi ünnepekre feljövő látogatóknak. Közben minden ellentétnek meg kellett szűnnie, amíg egy végső döntést hoznak az egyház felelős férfiai. Ezt a döntést akkor el kellett fogadniuk az ország különböző gyülekezeteinek. MT 217.4

Jeruzsálembe megérkezvén Antiochia kiküldöttei elmondták az eredményt a gyülekezetek közössége előtt, mely szolgálatukat kísérte és azt a zavart, amelyet az a tény okozott, hogy néhány megtért farizeus kijelentette, hogy a pogányok közül megtérteket körül kell metélni és meg kell tartaniuk Mózes törvényét, a ceremóniális törvényt, ha üdvözülni akarnak. MT 218.1

A zsidók büszkék voltak Istentől kijelölt szolgálatukra. Kijelentették, hogy mivel Isten egyszer leszögezte a héber istenszolgálat módját, lehetetlen, hogy valamikor felhatalmazást adjon annak megváltoztatására. Eldöntötték, hogy a keresztényeknek csatlakozniuk kell a zsidó törvényekhez és szertartásokhoz. Nehezen tudták felismerni a célját annak, amit Krisztus eltörölt az Ő halála által. Nehezen tudták felfogni, hogy a ceremoniális áldozatok csak Isten Fiának halálát ábrázolták előre, amelyben az árnykép találkozott a valósággal és érvénytelenné tette az Istentől elrendelt ceremóniákat (szertartásokat) és a zsidó vallás áldozatait. MT 218.2

Pál büszke volt szigorú, farizeusi pontosságára, azonban miután Krisztus megjelent neki a damaskusi úton, megvilágosodott elméjében a Megváltó küldetése és saját munkája a pogányok megtérítése érdekében, úgyhogy teljesen megértette a különbséget az élő hit és a holt formák, külsőségek között. Pál még mindig azt vallotta, hogy Ábrahám gyermeke és a tízparancsolatot oly hűségesen megtartotta betű és lélek szerint, mint bármikor azelőtt, mielőtt megtért a kereszténységre. Azonban tudta, hogy a különleges ceremóniáknak, szertartásoknak nemsokára teljesen meg kell szűnniük, amióta elérkeztek, beteljesedtek azok, amiknek előrevetített árnyképei voltak és az evangélium ráárasztotta fényét a zsidó vallásra és új jelentőséget adott régi szertartásainak. MT 218.3