A megváltás története

Angyal általi szabadulás

A kivégzés előtti éjszakán egy hatalmas angyal mennyei megbízatással leszállt, hogy megszabadítsa őt. Az erős kapuk, amelyek bezárták Istennek szentjét, megnyílnak emberi kezek segítsége nélkül. Isten angyala belép és az ajtók újra zajtalanul bezárulnak mögötte. Belép a szilárd kősziklába vágott cellába, ahol Péter fekszik, aki az ártatlanság és Istenbe vetett tökéletes bizalom áldott, békés álmát alussza, odaláncolva mindkét oldalán egy erős őrhöz. Az angyalt körülvevő dicsőség megvilágítja a börtönt, de nem ébreszti fel az alvó apostolt egészséges, mély álmából, amely felüdíti és megújítja és amely jó lelkiismeretéből ered. MT 210.3

Péter nem ébredt fel addig, amíg meg nem érezte az angyal kezének lökését és meg nem hallotta szavát: “Kelj fel gyorsan!” Látja, hogy celláját, amelyet még sohase világított meg az áldott napsugár, most mennyei fény ragyogja be és egy angyal áll előtte nagy dicsőségben. Gépiesen engedelmeskedik az angyal szavának és felkelve felemeli kezeit és érzi, hogy a láncok leestek csuklóiról. Majd az angyal hangját hallja újra: “Övezd fel magadat és kösd fel saruidat!” Csel. 12, 8. MT 211.1

Péter újra gépiesen engedelmeskedik, mialatt csodálkozó tekintetét mennyei látogatójára szegezi. Azt hiszi, hogy álmodik, vagy látomást lát. A felfegyverzett katonák mozdulatlanok, mintha márványból faragták volna ki őket, amint az angyal megparancsolja újra: “Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!” Csel. 12, 8. Erre a mennyei lény az ajtó felé megy és a szokás szerint beszédes Péter, a csodálkozástól most némán követi. Keresztül mennek a mozdulatlan őrségen és elérik az erősen elreteszelt, bezárt kaput, amely magától kitárul és azonnal be is záródik mögöttük, miközben az őrök kívül és belül mozdulatlanul állanak helyükön. MT 211.2

Majd elérik a második kaput, amelyet szintén kívül és belül őriznek. A kapu magától megnyílik, mint az első, anélkül, hogy csikorognának sarkai vagy zörögnének vasreteszei. Hasonló módon mennek keresztül a harmadik kapun is és végül a nyílt utcára érnek. Egy szó se hangzik el; nem hallatszik lépésük zaja. Az angyal előtte halad ragyogó fénytől övezve és Péter elbűvölve követi szabadítóját, azt gondolva, hogy álmodik. Egyik utcát a másik után hagyják el így és ekkor az angyal küldetését bevégezve hirtelen eltűnik. MT 211.3

Midőn a mennyei fény szétoszlik, Péter sűrű sötétségben érzi magát, majd fokozatosan csökkenik a sötétség, amint a hűvös, éjjeli levegő megcsapja homlokát. Most ismeri fel, hogy nem álom és látomás volt az, amit látott. Szabad volt, a városnak egy ismerős részén. Felismerte azt a helyet, amelyet gyakran felkeresett már és azt várta, hogy másnap utoljára megy keresztül rajta, amidőn előre látható halálának napjához közeledik. Igyekezett visszaidézni emlékezetébe az utolsó néhány pillanat eseménye- it. Emlékezett rá, hogy elaludt két katona között megláncolva, levetve saruját és felső ruháját. Átvizsgálva magát látta, hogy teljesen fel van öltözve és fel van övezve. MT 211.4

A kegyetlen bilincsektől megdagadt csuklói most szabadok voltak és felismerte, hogy szabadulása nem káprázat, hanem áldott valóság. Másnap a halálba akarták vezetni, de íme egy angyal megszabadította börtönéből és a haláltól. “És Péter magához térve ezt mondta: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az Ő angyalát és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidó nép egész várakozásától.” Csel. 12, 13-17. MT 212.1