A megváltás története

A gyülekezet meglátásának kiszélesedése

Ekkor Péter nyíltan kifejtette előttük az egész dolgot. Elmondta a látomással kapott tapasztalatát és előadta, hogy figyelmeztetést kapott, hogy többé ne tartsa fenn a körülmetéltek és körülmetéletlenek közötti megkülönböztetést, és többé ne tekintse tisztátalanoknak a pogányokat, mert Isten nem személyválogató. Közölte velük Istennek parancsát, hogy menjen a pogányokhoz és elmondta a küldöttek érkezését, utazását Czezáriába, találkozását Kornéliussal és a házánál egybegyült csoporttal, óvatosságát nyilvánvalóvá tette a testvérek előtt az a tény, hogy habár az Úr parancsolta meg neki, hogy menjen el azon pogány férfiú házához, mégis magával vitte az akkor is jelenlévő hat tanítványt, hogy legyenek tanúi mindazoknak, amit mond vagy tesz ottan. Előadta a Kornéliussal való első találkozásnak célját, a- mikor Kornélius elmondta neki látomását, amely szerint utasítást kapott, hogy küldjön követeket Joppéba, hogy elhozzák Pétert, aki majd közli velük azokat a szavakat, amelyek által ő és házanépe üdvözülhetnek. MT 207.3

Elsorolta a pogányokkal való találkozásuk eseményeit e szavakkal: “És amint elkezdtem beszélni, a Szentlélek leszállt reájuk, amiképpen mireánk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úrnak szavairól, amidőn mondta, hogy János valóban vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok nemsokára megkereszteltetni. Amennyiben Isten akkor ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, mi voltam én, hogy visszatartsam őket?” Csel. 11, 7. MT 208.1

Amidőn a tanítványok hallották a beszámolót, megnyugodtak és meggyőződtek róla, hogy Péter eljárása Isten tervének közvetlen beteljesedése volt és hogy régi előítéletüknek és elzárkózottságuknak végleg el kell tűnnie Krisztus evangéliuma által. “Amikor hallották e dolgokat, megnyugodtak és dicsőítették Istent, mondván: Akkor tehát Isten a pogányoknak is adott megtérést az életre. MT 208.2