A megváltás története

A százados

“Volt pedig Czezáriában egy Kornelius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből. Jámbor és istenfélő egész házanépével együtt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek és szüntelen könyörgött Istenhez.” Csel. 10, 1-2. Habár Kornélius római volt, megismerte az igaz Istent és elhagyta a bálványimádást. Engedelmes volt Isten akaratának és igaz szívvel imádta Őt. Nem csatlakozott ugyan a zsidókhoz, de ismerte és engedelmeskedett az erkölcsi törvénynek. Nem metélkedett körül, nem vett részt a ceremóniális szertartásokban, azért a zsidók tisztátalannak tekintették. Mégis bőkezűen támogatta a zsidó ügyet gazdag adományaival és közel és távolban ismerték jótékonykodásairól és jóakaratú segítőkészségéről. Igazságos élete jó hírnevet biztosított számára a zsidók és pogányok között egyaránt. MT 201.4

Kornélius nem bírt értelmes hittel Krisztusban, habár hitt a jövendölésekben és várta a Messiás eljövetelét. Isten iránti szeretete és engedelmessége által közelebb jutott Őhozzá és előkészült a Megváltó fogadására, midőn majd bemutatják előtte. A kárhoztatás a nyert világosság megvetéséből ered. A százados előkelő családból született és magas, megtisztelő állást töltött be. Azonban ezek a körülmények nem rontották le nemes jellemtulajdonságait. Az igazi jóság és nagyság egyesülése egy erkölcsi értékkel bíró férfiúvá tették őt. Befolyása jótékony hatással volt mindazokra, akikkel érintkezett. MT 202.1

Hitt az egy Istenben, a menny és föld Teremtőjében. Tisztelte Őt, elismerte tekintélyét és Tőle kért tanácsot életének minden ügyében. Hűségesen teljesítette otthoni kötelességeit, hivatali teendőit és otthonában felállította Istennek oltárát. Nem merte keresztülvinni saját terveit és hordozni súlyos felelősségének terheit Istennek segítsége nélkül. Minden munkáját hit jellemezte és Isten látta cselekedeteinek tisztaságát és bőkezűségét, azért közel jött hozzá kijelentése és Lelke által. MT 202.2