A megváltás története

Az ember szabad választása

Isten kioktatta ősszüleinket a tudás fájával kapcsolatban és tökéletesen ismertette velük Sátán bukását és azt a veszélyt, hogy ha hallgatnak sugalmazásaira. Nem fosztotta meg őket attól a szabad akarattól, hogy egyenek a tiltott gyümölcsből. Szabad erkölcsi lényeknek teremtette őket, hogy higyjenek az ő szavának, engedelmeskedjenek parancsolatainak és éljenek, vagy a kísértnek higyjenek, engedetlenek legyenek és elvesszenek. Mindketten ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, és a nagy tudás, amit elnyertek, a bűn ismerete és a bűnösség érzete lett. Az őket körülvevő fény nemsokára eltűnt. Bűneik érzetében és isteni fénypalástjuk elvesztésének tudatában borzongás fogta el őket, azért igyekeztek betakarni leleplezett meztelen alakjukat. MT 28.3

Ősszüleink, amint ők gondolták, hittek egy kígyó szavának, aki nem adta semmi jelét irántuk való szeretetének. Semmit se tett boldogságukért és jólétükért míg Isten mindent megadott nekik ami jó volt eledelül és kellemes látványt jelentett számukra. Bárhova tévedt szemük, mindenütt bőséget és szépséget láttak, de Évát mégis megcsalta a kígyó, hogy azt gondolja, hogy valamit visszatartottak tőlük, ami olyan bölccsé tenné őket, mint Isten. Ahelyett, hogy hittek és bíztak volna Istenben, teljesen kétségbevonták jóságát és Sátán szavainak hittek. MT 29.1

Ádám először azt képzelte bukása után, hogy egy új, magasabbrendű létnek feltámadását érzi. Azonban nemsokára megrettentette őt törvényszegésének gondolata. A levegő, amely enyhe és egyenletes hőmérsékletű volt, úgy tűnt fel, mintha megborzongatta volna őket. A szent pár érezte bűnét. Érezték a jövő rettenetességét, hiányosságukat, lelkűk meztelenségét. Az édes szeretet, béke és az áldott megelégedés boldogsága eltűnt belőlük és helyébe olyan hiányérzetük támadt, amit azelőtt nem tapasztaltak sohase. Figyelmük először ekkor fordult külsejükre. Bűnbeesésük előtt nem voltak felöltözve, hanem fény burkolta be őket, mint a mennyei angyalokat. Ez a fény, azonban, amely körülvette őket, eltávozott. Hogy hiányuknak és mezítelenségüknek érzetétől megszabaduljanak, amit felismertek, alakjukra takarót kerestek, mert hogyan is kerülhetnének Isten és az angyalok elé ruhátlanul? MT 29.2

Bűnük most valódi fényében áll előttük. Isten kifejezett parancsa áthágásának természete világosabbá válik előttük. Ádám korholta Éva balgaságát, hogy eltávozott tőle és hagyta, hogy a kígyó megcsalja. Mindketten avval áltatták magukat, hogy Isten, aki mindent megadott nekik, hogy boldoggá tegye őket, megbocsátja engedetlenségüket irántuk való nagy szeretettéért és így büntetésük nem lesz oly rettenetes. MT 29.3

Sátán ujjongott sikerén. Megkísértette az asszonyt, hogy bizalmatlan legyen Isten iránt, hogy kétségbe vonja bölcsességét és behatoljon mindentudó, bölcs terveibe. Éva által legyőzte Ádámot is, mert Éva iránti szeretetében engedetlenné vált Isten parancsolatai iránt és így elbukott vele együtt. MT 29.4

Az ember bukásának híre elterjedt a mennyben. Minden hárfa elnémult. Az angyalok szomorúan tették le fejükről koronájukat. Az egész menny izgalomban volt. Az angyalok bánkódtak az ember hálátlanságán, amit az Isten gazdag bőkezűségéért viszonzásul tanúsítottak. Tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek a bűnös párral. Az angyalok attól féltek, hogy kinyújtják kezüket és esznek az élet fájáról és akkor megörökítik a bűnnek életét. MT 29.5

Az Úr meglátogatta Ádámot és Évát és tudtukra adta engedetlenségük következményeit. Midőn hallották Isten méltóságteljes közeledését, igyekeztek elrejtőzni tekintete elől, Akiben gyönyörűségüket találták ártatlanságuk és szentségük idején, midőn találkoztak Vele. “Szólította ugyanis az Úr Ádámot és azt mondta neki: Ádám, hol vagy? ő így szólt: Hallottam szavadat a kertben és megijedtem, mivelhogy meztelen vagyok és elrejtőztem. És ő ezt mondta: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél arról a fáról, amelyről tiltottalak, hogy ne egyél?” Ezt a kérdést az Úr nem azért kérdezte, mintha tájékoztatásra lett volna szüksége, hanem a bűnös pár meggyőzése érdekében. Hogyan lettél szégyenlőssé és félőssé? Ádám nem azért ismerte el törvényszegését, mintha megbánta volna nagy engedetlenségét, hanem hogy szemrehányást tegyen Istennek: “Az asszony, akit Te adtál mellém, ő adott nekem arról a fáról, úgy ettem.” Ekkor az asszonyhoz szólt: “Mit cselekedtél?” Éva így válaszolt: “A kígyó ámított el engem, úgy ettem.” MT 30.1