Megszentelt élet

Pál győzelmi éneke

Pál apostolt Isten annyira kitüntette, hogy elragadtatott a harmadik égig, ahol az apostol olyan kimondhatatlan mennyei dicsőséget szemlélt, amelyet le nem írhatott. De ez nem tette dicsekvővé vagy önhitté. Megértette a folytonos éberségnek és az önmegtagadásnak fontosságát és határozottan kijelentette: “Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok magam valami módon méltatlanná ne legyek” (lKor 9:27). ME 73.1

Pál apostol sokat szenvedett az igazságért, de panasz mégsem hagyta el ajkait. Miközben munkával, gonddal és önfeláldozással teljes életére visszatekint, így szól: “Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely nekünk megjelentetik” (Róm 8:18). Isten hű szolgájának győzelmi kiáltása elhat hozzánk is: “Kicsoda szakaszt el a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?... De mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény sem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, amely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm 8:35-39). ME 73.2

Jóllehet Pál apostol végül római börtönéhez volt kötve, el volt zárva a világosságtól és a levegőtől, eltiltva az evangélium munkájától s minden pillanatban halálos ítéletét várhatta, de mégsem engedett a kételynek, nem esett kétségbe. Homályos börtönéből is kihat lélekmentő hitének és bátorságának bizonyságtétele, amely a későbbi századokban az összes szenteknek és mártíroknak buzdítására szolgált. Szavai találó módon jellemzik a valóban megszentelt élet gyümölcseit, amelyet mi e kis könyvecske keretében kívántunk megvilágítani. “Mert én immáron megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését” (2Tim 4:6-8). ME 73.3