Megszentelt élet

Izgató és kábítószerek

Péter apostol figyelmeztetése, hogy a test kívánságaitól és vágyaitól tartózkodjunk, határozott intelem mindennemű izgató-, vagy kábítószer élvezete ellen, mint pl. a szeszes italok, a drogok, a dohányzás stb. Ezek használatát bizonnyal ama testi élvezetek közé kell sorolnunk, amelyek jellemünkre rombolóan hatnak. Minél korábban hódol valaki ezeknek a szokásoknak, annál erősebben kovácsolja a szenvedélyek rabszolgaságának láncát és annál biztosabban kárát vallja lelki életében. ME 22.2

A bibliai igazságok csak gyenge befolyást gyakorolnak azokra, akik szellemi képességeiket a mértéktelenség által megbénították. Százezrek áldozzák fel inkább egészségüket, életüket és az örökkévalóságra irányuló reményüket, mintsem káros szenvedélyeikről lemondanának. Sokan, ha a dohányzás élvezete miatt le kellene mondaniuk a Mennyországról, inkább ezt mondanák: “Isten veled ég, de én élvezetemet elhagyni nem tudom.” Az ilyen ember lelkében az Üdvözítő csak aláren- delt helyet foglal el. De ők sok esetben mégis kérkedni merészkednek kegyességükkel. ME 22.3

Istennek igazán jámbor és szent életű gyermekei, bárhol legyenek is, mindenütt hozzájárulnak környezetük erkölcsi állapotának emeléséhez, azáltal, hogy saját szokásaik tisztaságára ügyelnek, továbbá Dánielhez hasonlóan másoknak is példát nyújtanak az önmegtagadásban és önmegtartóztatásban. Minden egyes melengetett kívánság izgató szenvedéllyé válik. Minden egyes természetellenes dolog a lélekben beteges állapotot idéz elő. Az étvágy kielégítése elgyengíti a gyomrot, lustává teszi a májat, elhomályosítja az értelmet és az embert türelmetlenné és ingerültté teszi. A testben és lélekben így elgyengült ember Istennek akarja magát felajánlani, aki pedig csakis a hibátlan áldozatot fogadja el. Legszentebb kötelességünket képezi, hogy étvágyunkat, szokásainkat és kívánságainkat a legtökéletesebb összhangba hozzuk a természet törvényeivel. Ha a Krisztus oltárára felajánlott testeket épp oly gondosan megvizsgálnánk, mint a régi izraeliták tették az áldozati állatokkal, vajon kit fogadna el az Úr? ME 23.1

Legnagyobb gonddal őrködjenek tehát a keresztények szokásaik felett, hogy képességeiket tökéletesen Üdvözítőjük szolgálatára szentelhessék. Ha testben, lélekben és szellemben meg akarunk szentelődni, akkor a legtökéletesebb összhangban kell élnünk az isteni törvényekkel. Szívünket mindaddig nem ajánlhatjuk fel Isten szolgálatára, amíg egészségünk és életerőnk árán, kívánságainknak és bűnös szenvedélyeinknek hódolunk. Akik az egészség törvényeit áthágják, bűnhődni fognak. Az így elbukott emberek képességei minden tekintetben olyannyira kimerülnek, hogy sem embertársaik, sem Isten iránti kötelességeiknek nem tudnak kellőképpen megfelelni. ME 23.2

Amikor Angliában nagy kolerajárvány volt és a skót papság Lord Palmerstont, aki annak idején Anglia miniszterelnöke volt, arra kérte, hogy országszerte böjt és imanapokat rendeljen el a kolera leküzdése érdekében, a következőképpen felelt: “Tisztítsátok és fertőtlenítsétek utcáitokat és házaitokat, tegyetek meg mindent a tisztaságért és hassatok oda, hogy a lakosság bőségesen jó táplálékkal és ruházattal legyen ellátva, hajtsátok végre erélyesen a céltudatos egészségügyi intézkedéseket, mert az Úr mindaddig úgy sem hallgatja meg imáitokat, amíg a baj elkerülésére adott intézkedéseit figyelembe nem veszitek!” ME 23.3

Pál apostol így szólt: “Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket” (2Kor 7:1). Buzdításul arra a szabadságra figyelmeztet bennünket, amelynek az igazán megszenteltek örvendeznek: “Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint” (Róm 8:1). A galáciabelieket így inti: “...Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal 5:16). Ezután sorra veszi a különféle testi kívánságokat: “bálványimádás... részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók” (Gal 5:20-21). S miután a lélek gyümölcseit is felsorolja, amelyek között a mértékletesség is helyet foglal, így folytatja: “Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt” (Gal 5:24). ME 24.1

Jakab azt mondja, hogy “a felülről való bölcsesség pedig először is tiszta... ” (Jak 3:17). Ha látta volna dohányzó testvéreit, vajon nem sorolta volna ezt a szokást is a többihez, melyek “földiek, érzékiek és ördögiek”? A keresztény felvilágosodás e korszakában hányszor dohányfüstös, dohánybűzös azok ajka, kik Krisztus drága nevét hordják. ME 24.2

Láttam férfiakat, akik azt állították, hogy a megszentelt élet áldásainak részesei, de ugyanakkor a dohányzás rabjai voltak. Arra kellett gondolnom, hogy milyen is volna a Mennyország, telve dohányosokkal? Isten Igéje világosan kijelenti: “És nem megy abba semmi tisztátalan” (Jel 21:27). ME 24.3

Emberek, akik hitvalló keresztényeknek tartják magukat, testüket Sátán oltárára ajánlják fel, s a dohány illatát sátáni fenségének füstölögtetik. Talán szigorúnak látszik ez a kijelentés? Bizonyos, hogy az áldozat valamelyik istenségen szól. Isten tiszta és szent, semmi tisztátalant el nem fogad, Ő visszautasítja ezt a költséges, piszkos és szentségtelen áldozatot; ezért azt kell következtetnünk, hogy Sátán tart igényt erre a megtiszteltetésre. ME 24.4

Jézus azért halt meg, hogy az embert kiragadja Sátán hatalmából. Azért jött, hogy bennünket megszabadítson, miközben vérét engesztelő áldozatul mutatta be érettünk. Az az ember, akit Krisztus drága vére árán váltott meg s aki Isten Szentlelkének temploma, nem lesz lealacsonyító és káros szokásoknak rabjává. Mind testi ereje, mind összes földi vagyona Krisztus tulajdonát képezi. Hogyan lehetne bűntelen tehát, ha az Istentől rábízott javakat folytonosan arra pazarolja, hogy természetellenes szenvedélyeinek hódoljon? ME 24.5

Haszontalan, bűnös kívánságok kielégítésére évenként óriási összegeket tékozolnak, miközben lelkek, akik Isten szavát éhezik, veszendőbe mennek. Látszatkeresztények megrabolják Istent az őt megillető javaktól, miközben azokat az élvezetek oltárára helyezik és sokkal többet áldoznak saját szórakozásaikra, rossz szokásaikra, mint a szűkölködők segélyezésére, avagy Isten ügyének előmozdítására. Azok, akik tényleg megszentelődtek, minden káros kívánságot legyőznek. Akkor az így elpazarolt javak Isten kincstárába folynának be, s a keresztények az önfeláldozásban, önmegtagadásban és mértékletességben az első helyet vívnák ki. Akkor lesznek tényleg a világ világossága. ME 25.1

Mint a dohány, a tea és a kávé is rongálja a szervezetet. A tea izgató kábítószer. Bár kisebb fokban, de hatása hasonló a szeszes italokéhoz. A kávénak még nagyobb az értelmet tompító és energiát gátló hatása. Bár nem annyira erős, mint a dohány, de hozzá hasonló. A dohányzás ellen felhozott érvek vonatkoznak a teára és a kávéra is. ME 25.2

Akik a szeszes italok, a dohány, az ópium s egyéb kábító, vagy izgató szerek használatának rabjává lettek, ha élvezeti cikkeiket megvonják tőlük, úgy vélik, hogy rájuk nézve minden unalmas és ízetlen. Az ilyenek meghaltak a test és kedély természetes érzelmeinek, s a Szentlélek számára úgyszólván megközelíthetetlenek. Vizsgálják meg ezek a látszatkeresztények élvezetük forrását! Vajon felülről vagy alulról árad-e? Nem vágyakoznak az igazságra, a szentségre, az Úr jelenlétére. Csupán a bálványukká vált szenvedélyeik érdeklik őket. Ezek a szerencsétlen rabszolgák napról napra felőrlik erejüket és képtelenek életükkel Istent dicsőíteni. ME 25.3