Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Bibliaellenes házasság

(Testimonies, Vol. IV. p. 503-508.)

Krisztus visszajövetele közelségének egyik jelét a házasság után való nagy vágy jellemzi. Mi ezen utolsó napokban élünk, midőn az ilyen dolgokban nem fordulnak tanácsért Istenhez. Feláldoznak vallást, kötelességet és alapelvet, csakhogy követhessék megszenteletlen szívük tanácsát. Nem kell olyan nagy ünnepséget csinálni és nem szükséges oly nagyon örülni egy házasság létrejöttekor. Száz megkötött házasság között nincsen egyetlen egy szerencsés kimenetelű sem; egy sincsen, amely elnyerte volna a mennyei igazolást és amely által a férj az eddigieknél inkább képessé vált volna Isten megdicsőítésére. A szerencsétlen házasságok rossz következményei számtalanok. Az ilyen házasságok érzelmi felhevülésben lesznek megkötve. Alig gondolnak arra, hogy az ilyen ügyeket lelkiismeretesen meg kell fontolni és túlhaladott álláspontnak tartják a tapasztaltabb tanácsának kikérését. BGR 174.2

Érzelmi felhevülés és megszenteletlen szenvedély foglalják el a tiszta szeretet helyét. Sokan veszedelembe döntik saját lelküket és kihívják Isten átkát, mert olyan házasságot kötnek, amely nem szolgál egyéb célt izlésük kielégítésénél. Előttem elvonult néhány olyan eset, midőn azok, akik az igazság vallóinak tartják magukat, abba a nagy hibába estek, hogy hitetlenekhez mentek férjhez. Azt a reményt táplálták, hogy hitetlen férjük később elfogadja az igazságot. Miután azonban ez elérte az ő célját, még messzebb távolodott az igazságtól mint valaha. Azután megkezdődnek Sátán ravasz fondorlatai és állandó kisérletei, hogy a hivő félt is az igazságtól elidegenítse. BGR 175.1

Sokan azért vesztik el az igazság iránt való szeretetüket és bizalmukat, mert a hitetlenekkel szorosan összekapcsolják magukat. A kételkedés, bizalmatlanság és hitetlenség lelkületét szívják magukba. Nem látnak maguk előtt mást hitetlenségnél; végül önmaguk is ebbe esnek bele. Egyesekben talán meg van az a bátorság, amely képes ellentállní ezen befolyásoknak, de még ilyen esetekben is észrevétlenül alá lesz ásva a hit és nem kerülheti el a szétrombolást. Ekkor Sátán terveit eredmény kisérte. Eszközei olyan észrevétlenül működtek, hogy a hit és igazság korlátai félre lettek tolva, mielőtt a hívő tudatára ébredt volna cselekedete horderejének. BGR 175.2

Veszedelmes dolog a világi házassági kapcsolat. Sátán igen jól tudja, hogy sok ifjú férfi és fiatal lány számára a házasságkötés órája jelenti azt az időpontot, amikor lezáródik a vallásos dolgokban való használhatóságuk és tapasztalásuk története. Az ilyen ifjak elvesztek Krisztus számára. Ideig-óráig talán megkisérlik még a keresztényi életet, fáradozásaikat azonban megnehezíti az, hogy állandóan küzdeniök kell a másik fél ellentétes befolyásával. Egykor előjoguk volt, hogy örömmel beszélhettek hitük- ről és reménységükről; most azonban kedvüket veszítik, mert tudják, hogy házastársuk, kivel sorsukat összekapcsolták, ezen gondolatmenetben nem vesz részt. Ennek következményeképpen az igazságban való hit eltünik szívükből és Sátán ravaszul körülveszi őket a hitetlenség hálójával. BGR 175.3

Ami önmagában véve megengedett dolog, túlhajszolás által súlyos bűnné válik. Ha az igazság ismerője házasságot köt egy hitetlennel, akkor ezzel lábbal tapodja Isten akaratát. Elveszíti Isten jóindulatát, amit később keserűen meg fog bánni. Lehet, hogy a hitetlen félnek kifogástalan erkölcsi jelleme van, az a tény azonban, hogy nem tett eleget Isten követelményeinek és elvetette magától a nagy szabadulásra való kilátást, képezzen elegendő okot az elutasító magatartásra. E hitetlen félnek a jelleme hasonló lehet esetleg azon emberéhez, akiről Jézus kijelentette: “Egy fogyatkozásod van,” (Márk 10, 21.) és éppen ez az egy az ami a legszükségesebb. BGR 176.1

Olykor ellene vetik ennek, hogy a hitetlen barátságos magatartást tanusít az igazsággal szemben és minden tekintetben megfelel a házastárs előfeltételeinek, eltekintve attól az egytől, hogy az illető nem keresztény. Habár már a nyugodt megfontolás is beláttatja a hivővel, hogy nem tanácsos a hitetlennel egy életre szóló kapcsolatot felvenni; kilenc esetben tíz közül mégis a vonzalom győzedelmeskedik az értelem felett. A lelki szétesés abban a pillanatban veszi kezdetét, midőn az oltárnál a fogadalmat megtették. Az igazság utáni buzgalom ettől kezdve mindjobban eltompul, egyik erősség a másik után lerombolódik, míg végül mind a két fél Sátán fekete zászlaja alatt áll. Már a házassági ünnepségek alkalmával is a világ győzedelmeskedik a lelkiismeret, a hit és az igazság felett. Az új otthonban nincs helye az imának. Vőlegény és mennyasszony egymást választották. Jézust azonban mind- ketten elutasították. Lehetséges azonban, hogy kezdetben a hitetlen nem fejt ki ellentállást, mihelyt azonban a Biblia igazságai követendő példa gyanánt lesznek elibe állítva, azonnal kész az ilyen válasz: “Férjhez jöttél hozzám, dacára annak, hogy tudtad ki vagyok. Azt akarom hagyj békében és vedd tudomásul, hogy a te különleges nézeteiddel való eszmecserét mostantól fogva megtiltom neked.” Ha a hivő ilyenkor még buzogna az igazságért, akkor barátságtalanságnak tekintené és azt állítaná, hogy nincs érzéke a keresztényi tapintat iránt. BGR 176.2

A hivő azt mondja önmagának, hogy egybenmásban eleinte engednie kell házaséletének kezdetén az ő élettársának. Így aztán társas és világi szórakozóhelyeket keresnek fel együtt. Kezdetben a benseje lázadozik az ilyesmi ellen, de mivel az igazság szeretete egyre csökken és a kétség, valamint a hitetlenség foglalja el annak helyét, idővel megszokja ezt is. Senki sem gondolta volna, hogy az egykor szilárd, lelkiismeretes és Krisztust követő hivő, valaha ilyen kétségektől kínozott személyiséggé váljék. És mindezt a változást egy oktalan házasságkötés idézte elő. BGR 177.1

Mit tegyen azonban a keresztény, ha olyan helyzetbe kerül, melyben próbára van téve vallásos alapelveinek szilárdsága? Követendő határozottsággal nyiltan jelentse ki: “Én lelkiismeretes keresztény vagyok, aki hiszem, hogy a hetednap a Biblia szombatja. A mi hitünk és alapelveink kiegyenlíthetetlenül ellentétesek, ezért a mi házaséletünk nem is lehetne boldog, mert ha én továbbra is igyekszem Isten akaratának tökéletes megismerésére, akkor egyre kevésbé fogok hasonlítani a világhoz, de mindinkább hasonlatos leszek Krisztus képéhez. Ellenben ha te Krisztusban továbbra sem látsz semmi szeretetreméltót és az igazságban semmi vonzót, akkor te azt a világot fogod szeretni, amelyet én nem vagyok képes szeretni. Így előáll az az eset, hogy én Isten dolgait szeretem; ami iránt te viszont nem vagy képes szeretetet táplálni. Lelki dolgokat lelkiképpen kell megitélni. Lelki itélőképesség nélkül sohse leszel képes megismerni azt, hogy mit kiván tőlem Isten és nem fogod tudni felfogni, hogy milyen kötelezettségeim vannak azzal a Mesterrel szemben, akinek szolgálok. Ezért az lesz a benyomásod, mintha vallásos kötelességeim miatt elhanyagoltalak volna. Nem leszel boldog! Isten iránti szeretetem féltékennyé tenne téged, én pedig hitemmel és vallásos meggyőződésemmel magamban állanék. Ha azonban megváltoznak nézeteid és szíved alkalmazkodik Isten kivánalmaihoz, ha megszereted az én Megváltómat, akkor majd újból felvehetjük az érintkezést.” A hivő lélek ily módon áldozatot hoz Krisztusért, amelyel bebizonyítja, hogy az örökéletet mindennél értékesebbnek tartja. Az illető meg van győződve arról, hogy sokkal jobb lenne hajadonnak, illetve nőtlennek maradni, mint életcéljait olyasvalakivel összekapcsolni, aki inkább választja a világot, mint Jézust, s aki ilymódon csak eltávolítaná őt Krisztus keresztjétől. Azonban nem ismerik fel annak a veszedelmét, amely abban rejlik, ha vonzalmukkal hitetleneket ajándékoznak meg. Az ifjúság lelkületében a házasságot valami meseszerűség veszi körül és nehéz ettől az öltözékétől megfosztani, amelyen a képzelet annyira rajta csüng. Nehéz a lelkületet megtölteni érzékkel azon súlyos kötelességteljesítésekkel szemben, amelyeket a házassági fogadalom magával hoz. Ez a fogadalom két emberi életet oly szoros kapcsokkal fűz egybe, melyet csak a halál képes feloldozni. BGR 177.2

Vajjon szabad-e valakinek, aki Isten előtti dicsőség, halhatatlanság és örökélet után igyekszik, olyannal egyesülnie, aki vonakodik beállni Krisztus keresztjének harcosai közé? Ha a sötétség hatalmasságai kormányoznak téged, engedelmeskedhetsz-e vajjon annak, akit Mesteredül és Krisztusodul vallasz és összekapcsolhatod-e törekvéseidet az övéivel? “Vajjon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással.” (Amos 3, 3.) “Hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Máté 18, 19.) Milyen sajátságos kép lehet az, ha két egymással szorosan összekapcsolt egyén közül az egyik áhitatot tart, miközben a másik teljesen közönyösen viselkedik! Mialatt az egyik az örökélet után törekszik a másik a halál felé vezető széles úton jár. BGR 178.1

Százan és százan feláldozták Krisztust és a mennyet azáltal, hogy megtéretlen személyeket választottak élettársul. Hát annyira csekély értékkel bír előttük Krisztus közössége és szeretete, hogy előtérbe helyezik ennek a szegény, halandó embernek a társaságát? Oly csekélynek tartják a mennyet, hogy készségesen kockára teszik annak örömeit egy olyan ember kedvéért, aki nem szereti a Megváltót? BGR 179.1

A házasélet boldogsága és jóléte a házastársak egységétől függ. Azonban hogyan egyezhetnek meg azok, akik közül az egyik testi, a másik lelki, mint ahogy lelki volt Jézus Krisztus is. Az egyik testnek vet és saját szívének indulatai szerint gondolkozik, valamint cselekszik; a másik ellenben a léleknek vet, igyekszik az önzést elnyomni, természetes hajlamait legyőzni és Mestere iránti engedelmességben élni. Állandóan ellentétes útakat járnak; izlésükben, hajlamaikban és szándékaikban egyaránt. Ha a hivő félnek nem sikerül a hit alapelveihez való állhatatos ragaszkodás által társát megnyerni, ami a leggyakrabban előfordul, akkor elcsügged és vallásos alapelveit végeredményben egy olyan ember kedvéért fogja feláldozni, aki nincsen összeköttetésben a mennyel. BGR 179.2

Isten régen az ő népének szigorúan megtiltotta más nép hozzátartozóival a házasságot. Ma azt mondják erre, hogy Isten azért tette ezen intézkedést, hogy megakadályozza a zsidóknak a bálványimádókkal való összekeveredését és a pogány családokkal való rokoni kötelékeket. Az akkori pogányok azonban sokkal kedvezőbb helyzetben voltak, mint napjaink konok emberei, akik bár előttük van az igazság világossága, mégis vonakodnak azt elfogadni. A mi időnk bűnöse sokkal vétkesebb, mint az egykori pogány, mert, hiszen őt az evangélium világossága veszi körül. Ő azonban erőszakot vesz lekiismeretén és szándékosan ellenségévé válik Istennek. 5. Móz. 7, 4. verse megállapítja, hogy miért tiltotta meg Isten az ilyen házasságkötéseket: “Mert elpártoltatja a te fiadat éntőlem.” Aki a régi Izráel idejében Isten tilalmát megszegni merészelte, az ezt a vallásos alapelvek rovására tehette csak. Salamon tapasztalata, kinek feleségei szívét elfordították Istentől, beszédes példája ennek. BGR 179.3

* * * * *