Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A gyülekezeti tagokért való munka

(Testimonies, Vol. VII. p. 18-24.)

Az Úr olyan üzenet hirdetésével bízott meg bennünket, melynek a világ számára való hirdetése a Lélek teljességét igényli. Vajha prédikátoraink felismernék annak a szükségét, hogy utána menjenek az elveszetteknek és megmentsék őket! A megtéretlenekhez határozott követelményekkel kell fordulnunk. “Miért eszik ez a ti Mesteretek a bűnösökkel és vámszedőkkel együtt?” kérdezték a farizeusok a Jézus tanítványait. “Nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre,” hangzott a Megváltó válasza. Máté 9, 11. 13. Ezt a feladatot bízta reánk is. Ennek a végrehajtása még sohasem volt fontosabb, mint éppen most. BGR 119.1

Isten nem azt tette prédikátorai feladatául, hogy a gyülekezetben rendet teremtsenek. Mert alighogy ez megtörtént, legalább is látszat szerint, máris újból kezdődhetne a rendcsinálás munkája. Azok a gyü- lekezeti tagok, akikre ily módon annyi gond lesz fordítva, végeredményben gyengélkedőkké lesznek a vallás terén. Mennyivel nagyobb lenne az előhaladás, ha annak az erőfeszítésnek a kilenctized része, amely az igazságot már ismerő lelkekre lett fordítva, azoknak lett volna szentelve, akik még mitsem hallottak róla. Isten visszatartotta áldásait, mert gyermekei nem jártak el előírásaival összhangban. BGR 119.2

Az igazságot ismerőket hitükben gyengíti az, ha prédikátoraink idejüket és képességeiket, melyeket a megtéretlenekre kellene fordítaniok, rájuk használják fel. Nagy városi gyülekezeteinkben szombatról-szombatra a prédikátor beszél és a gyülekezeti tagok szombatonként eljönnek az Isten házába, anélkül, hogy egyetlen szavuk volna azon áldásokról, melyekben részesültek, mialatt áldásokat osztottak. Hétközben nem szorgalmaskodtak a szombaton kapott utasítások gyakorlati keresztülvitelében. Ameddig a gyülekezeti tagok nem tesznek erőfeszítéseket a kapott segítségnek másokkal való közlése érdekében, mindaddig a lelki gyengeség jelei fognak mutatkozni. BGR 120.1

Testvéreinknek akkor lehetünk legjobban segítségükre, ha megtanítjuk őket az Istenért való munkálkodásra és figyelmeztetjük őket arra, hogy ne bízzák rá magukat a prédikátorra. Meg kell tanulniok úgy munkálkodni, mint ahogyan Krisztus dolgozott. Oda kell szegődniök szolgái seregéhez és hűséges szolgálatokat kell teljesíteniök. BGR 120.2

Olykor-olykor helyes, ha prédikátoraink rövid beszédet tartanak gyülekezeteinkben, melyek telítve vannak Krisztus életével és szeretetével; a gyülekezeti tagok azonban ne várjanak minden egyes szombaton prédikációt. BGR 120.3

Gondoljunk arra, hogy idegenek és vándorok vagyunk e földön, akik egy jobb mennyei otthont keresünk. Olyan odaadással és komolysággal dolgozzunk, hogy bűnösök vonattassanak ezáltal Krisz- tushoz. Mindazokon, akik a szolgálat szövetségét kötötték Krisztussal, rajtuk nyugszik azon kötelesség terhe, hogy egyesüljenek vele a lélekmentés magasztos munkájában. A gyülekezeti tagok végezzék el hétköznap hűségesen a maguk munkáját és szombaton beszéljék el tapasztalataikat. Akkor az összejövetel idejében való eledel lesz és mindenkinek új életet és bátorságot fog kölcsönözni. Ha Isten gyermekei látják a bűnösök megtéréséért való működés nagy szükségét, mint ahogyan azt Jézus látta, akkor a szombatonként elmondott bizonyságtevésüket erő fogja kisérni. Örömmel fogják elbeszélni azon értékes tapasztalataikat, melyeket a mások érdekében végzett munkájuk közben gyűjtöttek. BGR 120.4

*

Prédikátoraink ne azzal töltsék az időt, hogy azokkal munkálkodjanak, akik az igazságot már elfogadták. A szivükben lobogó Krisztus szeretetével igyekezzenek bűnösöket megnyerni a Megváltó számára. Vessék el az igazság magvát mindenfelé. Egyik helyet a másik után keressenek fel és gyülekezetet gyülekezet után alapítsanak. Mindazok, akik az igazság oldalára állanak, legyenek gyülekezetté megszervezve és azután vonuljon a prédikátor valamelyik más, fontos munkaterületre. BGR 121.1

Mihelyt a gyülekezet meg van szervezve, a prédikátornak azonnal munkába kell állítania a tagokat. Oktatást kell nyerniök az eredményes munkálkodás módszereiről. Ezért a prédikátor több időt fordítson a tanításra, mint a prédikálásra. Oktatni kell a hívőket arra, hogy a megnyert ismereteket, hogyan közölhetik másokkal. Míg egyrészről arra kell figyelmeztetni az újonnan megtérteket, hogy olyanokhoz forduljanak tanácsért, akik a munkában nagyobb tapasztalatokkal rendelkeznek már, addig másrészről óvni kell őket attól, hogy a prédikátort mintegy Isten helyébe tegyék. A prédikátorok emberi lények csupán, akiknek gyengéik is vannak. Krisztushoz kell segítségért feltekintenünk. “Az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk . . . aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” “És az ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért.” János 1, 14. 16. BGR 121.2

A megnyert gyülekezetekre le kell szállnia az evangélium erejének és elő kell készítenie azokat a szolgálatra. Egyes újonnan megtértek annyira telve lesznek Szentlélekkel, hogy azonnal a munkába mennek. Ezek oly szorgalmasan fognak dolgozni, hogy sem idejük, sem pedig kedvük nincsen ahhoz, hogy testvéreik karját barátságtalan kritika gyakorlása által gyengítsék. Egyedüli kívánságuk az lesz, hogy az igazságot más tájak felé is hirdethessék. BGR 122.1

Az Úr megmutatta nékem azt a munkát, amely városainkban vár elvégzésre. Ezen városok hívői a legközelebbi szomszédságban munkálkodhatnak Istenért. Nyugodtan és alázatosan kell dolgozniok és ahová csak mennek, mindenütt a menny légkörét kell terjeszteniök. Ha önmagukat teljesen szem elől tévesztik és állandóan Krisztusra utalnak, akkor észlelhető lesz befolyásuknak ereje. BGR 122.2

Ha a munkás, minden hátsó gondolat nélkül adja át magát az Úrnak szolgálatára, akkor olyan tapasztalatra tesz szert, amely egyre jobban fogja őt képesíteni a Mesterért való munka eredményes kifejtésére. Az a befolyás, amely őt magát Krisztushoz vonta, segítségére lesz abban, hogy másokat a Megváltóhoz vezessen. Talán soha sem fog megbízást kapni arra, hogy mint szónok álljon fel egy összejövetelen és ennek dacára mégis Isten szolgája ő, mert munkája tanusítja, hogy Istentől született. BGR 122.3

Az Úrnak nem az képezi az akaratát, hogy a magvetés nagyobbik részét a prédikátorok végezzék el. Azokat a férfiakat, akik nincsenek elhíva a prédikátori tisztségre, bátorítani kell arra, hogy képes- ségeik szerint munkálkodjanak a Mesterért. A jelenleg tétlen férfiak és nők százai végezhetnének elfogadható szolgálatot. Ha az igazságot eljuttatnák barátaikhoz és szomszédjaikhoz, még nagy dolgot cselekedhetnének a Mester számára. Isten előtt nincsen személyválogatás. Néki odaadó, alázatos keresztényekre van szüksége, mégha azok nincsenek is olyan alaposan kiképezve, mint mások. Házról-házra járva tevékenykedhetnek érte. Ha alázatosak, értelmesek és istenfélők, akkor a családi kör keretén belül sokkal jobban megérthetik a valódi szükségleteket, mint akár egy felszentelt prédikátor. BGR 122.4

*

Miért nem éreznek a hivők mélyebb és komolyabb részvétet azokkal szemben, akik Krisztus nélkül élnek? Miért nem egyesülnek ketten vagy hárman imában és kérik Istentől egyik személy üdvösségét a másik után? Alakuljanak gyülekezeteinkben szolgálatkész kisebb csoportok. Mint emberhalászok kapcsolódjanak össze a szolgálattételre. Arra törekedjenek, hogy lelkeket hozzanak a világ romlottságából Krisztus megváltó szeretetének tisztaságához. BGR 123.1

Az, aki sohasem tévedhet, megmutatta nekem, hogy kis csoportok alakítása képezi a keresztényi munkálkodás alapját. Ha a gyülekezetnek nagyobb számú tagja van már, akkor kisebb csoportok alakulhatnak, melyek nemcsak a gyülekezeti tagokért, hanem a hitetlenekért is munkálkodhatnak. Ha egy helyen csak ketten-hárman vannak, akik ismerik az igazságot, akkor alkossanak ezek munkaközösséget, az összetartozás kötelékét ne lazítsák meg, szeretetben és egyetértésben dolgozzanak, bátorítsák egymást az előhaladásra, úgyhogy egymás által kölcsönösen nyernek bátorságot és erőt a munkára. Krisztus kegyelmét és türelmét kell kinyilvánítaniok, nem szabad magukat meggondolatlan beszédre ragadtat- niok, hanem arra használják fel a beszéd adományát, hogy építsék egymást a szent hitben. Keresztényi szeretetben dolgozzanak a nyájon kívül állokért és feledkezzenek meg teljesen önmagukról, miközben másokért tevékenykednek. Ha Krisztus nevében dolgoznak és imádkoznak, akkor számuk gyarapodni fog, mert a Megváltó ezt mondja: “Hogy ha ketten közületek egy akaraton lesztek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” BGR 123.2