Bizonyságtételek a gyülekezet részére
Szervezet
(Testimonies, Vol. I., 647-653.)
Isten megmutatta nékem, hogy Krisztus szolgáinak fel kell készülniök a harcra. Az Isten műve vezetőinek nagyobb bölcsességre van szükségük, mint a hadvezéreknek. Isten választása szerinti prédikátorok nagy munkára vannak elhíva; nemcsak test és vér, hanem ezenfelül még Sátán és az ő angyalai ellen is küzdenek. Itt bölcs vezetés szükséges. Olyan bibliakutatóknak kell lenniök, akik teljesen átadták magukat a műnek. Hogyha egy helyen elkezdik a munkát, képeseknek kell lenniök hitünk alapjait szelídséggel és félelemmel előadni, minden indulatoskodás vagy erőszakoskodás nélkül. A meggyőző erő azokban a bizonyítékokban van, melyek szelíden és az Úr félelmében lesznek előadva. BGR 77.1
Az utolsó napok nyomorúságai között elvégzendő művében, Krisztusnak olyan szolgákra van szüksége, akik az igehirdetésben és tanításban képességekkel rendelkeznek, az írást jól ismerik és értik hitünk alapjait. Figyelmem fel lett híva az alábbi bibliahelyekre, melyeknek jelentőségét egyes prédikátorok még mindig nem tudták felfogni: “Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek. “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, aki a gonoszt elviselheti. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére és felocsudnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.” BGR 77.2
Az Isten embere, Krisztusnak szolgája legyen minden jó cselekedetre készséges. Fenhéjázó, méltóságteljes prédikátorra ebben a jó munkában nincsen szükség, mindazonáltal a szószéken való illedelmes viselkedés helyénvaló. Az evangélium prédikátorának ügyelnie kell magatartására. Ha valóban Krisztust képviseli, akkor viselkedésének, magatartásának és mozdulatainak olyanoknak kell lenniök, hogy senkit meg ne botránkoztassanak. Nemes magaviseletet kell tanusítaniok, egyszerűen de mégis finoman kell fellépniök, kerülvén a gesztikulálást, feltűnő mozdulatokat és a modortalanságot. Állásuk méltóságához megfelelően kell ruházkodniok; beszédük pedig legyen minden tekintetben komoly és választékos. Nékem meg lett mutatva, hogy mennyire helytelen a nyers és tiszteletlen kifejezések használata, szórakoztató célzattal anekdoták és megnevettető példák elbeszélése. A kemény gúnyszavak, vagy az ellenfél szavain való mulatás, nem az Isten akarata szerint való módszer. A prédikátoroknak nem szabad azt gondolniok, hogy beszédmodorukat és magaviseletüket nem lehet tökéletesíteni; ezen a téren még igen sokat lehet elérni. A hang ápolásában odáig juthatunk, hogy a hosszabb beszéd sem fog ártalmára szolgálni a beszélő szerveknek. BGR 78.1
Legyenek a prédikátorok rendszeretők és önmaguk felett uralkodni tudók, hogy eredményesen irányíthassák és oktathassák Isten gyülekezetét, hogy az egy jól kiképzett hadsereghez hasonló összhangban dolgozhassék. Ha a csatatéren fegyelemre és rendre van szükség, az eredmény eléréséhez, úgy sokkal inkább abban a küzdelemben, amelyben mi állunk, hiszen az elnyerendő cél is nagyobb értékű és magasztosabb jellegű amannál. Abban a küzdelemben, amelyben mi is részt veszünk örökkévaló érdekek forognak kockán. BGR 78.2
Az angyalok tevékenységét tökéletes összhang jellemzi, minden cselekedetüknek hiánytalan rend az ismertetőjele. Minél jobban megközelítjük az angyalok seregének eme eszményi rendjét, annál eredményesebbek lesznek ezen mennyei hírnököknek értünk való fáradozásai. Ha nem látjuk be az egységes eljárásmód szükséges voltát, ha rendetlenek, fegyelmezetlenek és szervezetlenek vagyunk, akkor a jól szervezett és tökéletes rend alapján munkálkodó angyalok nem végezhetnek érdekünkben eredményes munkát. Akkor szomorúan fordulnak el tőlünk, mert ők nincsenek azzal megbízva, hogy zavart, rendetlenséget és felbomlást áldjanak meg. Akik a mennyei hírnökök közreműködését óhajtják, azoknak teljes összhangban kell velük működni. Akik elnyerték a felülről jövő felkenetést, azoknak minden fáradozása oda fog irányulni, hogy rendet, fegyelmet és egységet hozzanak létre, hogy ezáltal elnyerhessék az angyalok közreműködését. Ezen mennyei hírnökök azonban sohasem fogják beleegyezésüket adni a rendetlenségre, szabálytalanságra és szervezetlenségre. Mindezen visszásságok Sátán fáradozásainak eredményét képezik, aki így igyekszik erőnket gyengíteni, bátorságunkat megsemmisíteni és eredményes munkálkodásunkat megakadályozni. BGR 78.3
Sátán igen jól tudja, hogy csak a rendet és egységes eljárást kísérheti eredmény. Ő igen pontosan tudja, hogy minden, mennyel összeköttetésben álló dolog teljes összhangban van, hogy az angyalok cselekedeteit az alárendeltség és tökéletes rend jellemzi. Az ő jól kieszelt terve abból áll, hogy Krisztus nevének vallóit lehetőleg minél messzebbre vezesse a menny előirásaitól; ezért csalja meg még azt a népet is, amely Isten nevéről nevezi magát és elhiteti vele, hogy a rend és fegyelem akadályozói a lelki életnek, hogy egyedüli biztonságukat abban találhatnák, ha mindenki a saját útján járna és távoltartanák magukat a keresztény egyesülésektől, amelyek zárt sorok- ban igyekszenek fegyelmet és egységes eljárást elérni. Ezért aztán minden olyan törekvést, amely a rend bevezetését célozza, az igazi szabadság korlátozásának és a pápaság módszerei utánzásának tartják. Ezen megcsalt lelkek erénynek tekintik a szabadsággal való dicsekvést, azt hogy függetlenül gondolkoznak és cselekszenek. Semmi olyasmit nem akarnak ezek elfogadni, ami embertől származik; ők függetlenek az emberektől. Meg lett mutatva nékem, hogy Sátán egyik különleges munkáját képezi az, hogy az emberekkel elhitesse, miszerint Isten akarata szerint járnak el, ha minden testvéri közösségtől függetlenül a saját útjaikat választják. BGR 79.1
Figyelmem Izráel fiaira lett felhíva. Egyiptom elhagyása után azonnal meg lettek szervezve és minden tekintetben ki lettek oktatva. Isten gondviselése alkalmassá tette Mózest arra, hogy Izráel seregeinek élére álljon . Mózes harcos ember volt, aki Egyiptom seregeit vezette és hadvezéri képességekben őt senki felül nem multa. Az Úr szentélyét szerette volna minden törzs hordozni; az Úr azonban csak egyet választott ki erre a célra. Előírásokat adott, melyekett a frigyláda hordozásánál figyelembe kellett venni és erre a célra kijelölte Lévi törzsének egyik családját. Ha a nép javát és Isten dicsőségét szolgálta, hogy bizonyos helyen fel legyen állítva a sátor, akkor Isten a sátor felett megnyugvó felhőoszlop által jelentette ki akaratát, ahol az mindaddig mozdulatlan maradt, amíg Izráel tovább utazását nem kívánta. Utazásaik alkalmával a legteljesebb rendet kellett megőrizniök. Minden egyes törzsnek volt egy zászlaja, amely atyai házuk jelvényével volt ellátva és a törzseknek saját zászlóik körül kellett letelepedniök. Ha a szövetség ládája továbbvonult, akkor a nép is, törzsenként saját zászlaja köré seregelve, szintén elindult. Az Úr a Léviták törzséből választotta ki a szent láda hordozóit. Mózes és Áron elől vonultak, utánuk következtek Áron fiai, akik kürtök útján továbbították a Mózestől nyert utasításokat. Ezekkel a trombitákkal különböző hangokat lehetett hallatni, melyeket a nép megértett és mozdulatait ezek szerint irányította. BGR 80.1
Először egy különleges jel felhívta a nép figyelmét, azután leadták a legkülönbözőbb jeleket, melyekre a népnek figyelmeznie kellett. Mivel a trombiták jelzései igen érthetőek és jól hallhatók voltak, ha a parancs teljesítésében valami zavar fordult elő, senki sem mentegethette magát. Minden szakasz vezetője határozott utasításokat adott a csapatmozdulatokra vonatkozólag és aki figyelt az utasításokra, az semmiképpen sem maradhatott tudatlanságban tennivalóit illetően. Ha valaki elmulasztotta azon parancsok követését, melyeket az Úr Mózesnek és Mózes a népnek adott át, akkor az illető halállal lakolt. Az ilyenek hiába is védekeztek volna azzal, hogy nem értették meg a parancsokat, mert ezzel csak szándékosan tudatlanoknak bélyegezték volna önmagukat és ebben az esetben áthágásukért érte volna őket Isten igazságos büntetése. Saját hibájukból kifolyólag nem ismerték meg Isten akaratát. Ugyanolyan alkalmuk kinálkozott a közzétett rendelkezések megismerésére, mint a nép többi részének, ezért tudatlanságuk és meg nem értésüknek a bűne ép oly nagy volt Isten szemében, mintha hallották volna és ennek dacára lépték volna át azokat. BGR 81.1
Az Úr Lévi törzsének egyik családját bízta meg a frigyláda hordozásával; a törzs többi részét azzal bízta meg Isten, hogy a szentélyt és annak berendezési tárgyait hordozzák, valamint a szentély felállításáról és szétbontásáról gondoskodjanak. Ha valaki kiváncsiságból vagy rendetlenségből elhagyta kijelölt helyét és a szentélyt, vagy annak valamelyik edényét csak megérintette, vagy ha valamelyik dolgozó munkáshoz túlságosan közel ment, akkor ezért halállal lakolt. Isten nem akarta azt, hogy bármelyik törzs magaválasztotta szolgálatot teljesítsen, hogy a szentély hordozását, felállítását és szétbontását mindenki tetszése szerint végezhesse, hanem olyan személyek lettek ezzel megbízva, akik a munka szentségét, amelyre elhivattak, értékelni tudták. Ezen Istentől kiválasztott emberek utasítást kaptak arra vonatkozólag, hogy a nép elméjébe véssék a frigyláda különleges szentségének a tudatát; ezért ha valaki úgy tekintett rá ezen tárgyakra, hogy azoknak szentségét el nem ismerte, az olyat ki kellett rekeszteni Izráel népének közösségéből. Minden tárgyat, amely a szentek szentjéhez tartozott, csak a legnagyobb fokú tiszteletadással volt szabad szemlélni. BGR 81.2
Izráel fiainak vándorlásai hűen fel vannak jegyezve; az Úr általi megszabadulásuk, tökéletes szervezetük és különleges rendjük, Mózes és Isten elleni zúgolódásuk által elkövetett bűneik, áthágásaik, lázadozásaik, Isten bölcs intézkedéseivel való szembehelyezkedésük miatti halálbüntetésük hű képe pereg le szemeink előtt a mi figyelmeztetésünkre, nehogy mi is hozzájuk hasonlóan el essünk, követvén az ő engedetlenségük példáját. “De azoknak többségét nem kedvelé Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk, mint azok közül paráználkodtak némelyek és elestek egy napon huszonháromezren. Se a Krisztust ne kisértsük, mint közülük kisértették némelyek és elveszének a kigyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódának némelyek és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” Megválozott-e Isten, mint a rend Istene? Nem. Ő ma ugyanaz, mint aki a multban volt. Pál ezt mondja: “Isten nem a rendetlenségnek, hanem a békességnek Istene.” Isten ma éppen olyan pontos, mint annakidején volt, ő azt kívánja, hogy rendet és szervezetet tanuljunk abból a tökéletes rendből, melyet Mózes idejében Izráel népe javára léptetett életbe. BGR 82.1
* * * * *