Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Minden Istené

Minden jó, melynek örvend az ember Isten kegyelméből származik. Ő az a nagy és jóságos adakozó. Az ő szeretete azokban az intézkedésekben nyilvánul meg, melyeket az emberek érdekében tett. Próbaidőt kaptunk tőle, melyben a menny számára való jellemeket kell fejlesztenünk. Nem azért szólít fel bennünket arra, hogy javainknak egy részét néki adjuk, mintha néki valamire szüksége volna. Egykor az Úr mindenféle fát teremtett az Éden kertjében, melyek tekintetre kedvesek és eledelre jók voltak és megparancsolta Ádámnak és Évának, hogy kedvük szerint örvendjenek azok gyümölcseiben. Csupán egy kivételt tett: a jó és gonosz tudásának fájáról nem volt szabad enniök. Ezen fát Isten a maga számára tartotta fenn, állandó emlékeztetéjőül annak, hogy minden dolognak ő a tulajdonosa. Ily módon kapott alkalmat az első emberpár, hogy engedelmessége által kinyilvánítsa Istenben való hitét és bizalmát. BGR 253.1

Így van az Istennek velünk szemben támasztott követeléseivel is. Ő aki kincseit az ember kezére bízta megköveteli, hogy annak egy tizede az ő műve számára el legyen különítve. Megkívánja, hogy ezt a részt kincstárába hozzák, mint tulajdonát néki átadják, hogy azt azok fenntartására fordítsa, akik széjjelviszik az egész világra az üdvösség üzenetét. Azért igényli Isten ezt a részt, hogy kincstárába állandóan anyagi eszközök folyjanak be, hogy ezáltal az igazság világossága eljuthasson a közel és távol valókhoz egyaránt. Isten ezen követelése iránti, hűséges engedelmesség által elismerjük, Istennek minderre vonatkozó tulajdonjogát. BGR 253.2

És nincsen-e Istennek ahhoz joga, hogy ezt követelje tőlünk? Avagy nem azért adta-e oda elsőszülött Fiát, mert szeretett és a haláltól kívánt megmenteni minket? Ne folyjanak-e be hálaáldozataink az ő kincses tárházába, hogy onnan fel lehessen azokat használni az ő országa ügyének előmozdítására ezen a földön? Mivel minden javainknak Isten a tulajdonosa, ne ösztönözzön-e ez olyan hálára vele szemben, amely önkéntes adományokban nyilatkozik meg, hogy ilyen módon elismerjük a test, lélek, szellem és az anyagi javak feletti tulajdonjogát? Ha Isten terve szerint jártak volna el, akkor kincstárában elegendő eszköz állott volna rendelkezésére ahhoz, hogy a prédikátorok olyan helyzetbe jussanak, hogy új területekre mehetnének és elegendő számú munkás egyesülhetne a prédikátorokkal, hogy az igazság zászlaját a föld sötét részein is magasra emeljék. BGR 254.1