Üzenet az ifjúságnak

Beszédünkből ítéltetünk meg.

Az ilyen lelkesedés nem a mennyből ered, teljes egészében e világból való. A menny angyalai szomorúan figyelik azok feledékenységét, akikért Krisztus oly sokat tett. Ha azután a csupán önmaguknak tetszelgőket betegségek érik és halál vár rájuk, későn jönnek rá, hogy nincs olaj a lámpásukban, s teljességgel felkészületlenek a halálra. ÜI 221.1

Sok társas összejövetelen a beszélgetés hangja rávilágít, hogy mivel foglalkozik a szív. Haszontalan tréfálkozás, üres szellemeskedés, amely csak nevetést akar kelteni, nem képviselheti helyesen Krisztust. Nem szívesen hallanák a szavaikról elhangzó jelentést azok, akik kiejtették azokat. Szégyent hoznak Krisztusra és rossz benyomást tesznek a hallgatókra. Bárcsak a fiatalok jobban vigyáznának szavaikra! Mert általuk ítéltetnek el, vagy kapnak felmentést. Emlékezzetek arra, hogy bárhová mentek, Jézus mellettetek van, figyeli tetteiteket és hallja beszélgetéseiteket. Nem szégyellnétek-e magatokat, meghallva az Ő hangját? ÜI 221.2

Az a keresztény, aki világias szórakozásban vesz részt, veszélyes helyre lépett. Elhagyta a biztonságos területet, a menny éltető légkörét, s most a szenny és köd légköre veszi körül. A legtöbb esetben a mulatságok és szórakoztató összejövetelek Krisztus vallásának szégyenére válnak. ÜI 221.3

Aki fenntartja kapcsolatát Istennel, nem vehet részt ilyesmiben. Nem méltóak hozzá azok a szavak, amelyeket hall, mert nem az ígéret földjének nyelvén hangoznak és a beszélők nem tesznek tanúságot arról, hogy szívükben Istennek hódolnak. ÜI 221.4