Üzenet az ifjúságnak

Szabadjára engedett fiatalok.

Az ifjúság számára szerencsétlen korban élünk. A társadalmat olyan befolyások uralják, amelyek arra biztatnak, hogy engedjük a fiatalokat szabadjára, hadd éljék ki vágyaikat, éljenek szabadon, saját természetüknek megfelelően. Nagyon vad természetű gyermekek szülei azzal vigasztalják magukat, hogy ha gyermekeik idősebbek lesznek, elhagyják rossz szokásaikat, és hasznos emberekké válnak. Micsoda tévedés! Hosszú éveken át megengedik az ellenségnek, hogy elvesse magvát a szív kertjében, s tűrik, hogy a rossz elvek erősödjenek és nagyra nőjenek, nem látják a veszélyeket és az út borzasztó végét, mert látszólag a boldogság útján haladnak. Sok esetben semmit nem ér az a munka, amit később az ilyen gyermekekre fordítanak. ÜI 212.3

Kevés az alázat a hitvalló keresztényeknél is, és az ifjúság nehezen tud ellenállni a világias befolyásnak, amelyet sok gyülekezeti tag támogat. A névleges keresztények többsége, bár azt állítja, hogy Krisztusért él, valójában a világnak él. Nem tudják a mennyei dolgok magasztos voltát felfogni, ezért nem is szerethetik azokat igazán. Sokan azért vallják magukat keresztényeknek, mert a kereszténységet általában tekintélyes, tiszteletreméltó dolognak tartják. Nem jönnek rá, hogy a valódi kereszténység kereszthordozást jelent. Világosságuk csak kevéssé korlátozza őket a világi gyönyörökben való részvételben. ÜI 213.1

Vannak olyanok is, akik képesek belépni egy bálterembe és ott minden mulatságban részt venni. Mások, bár nem akarják a dolgokat ennyire a végletekig vinni, de részt vesznek világi mulatságokon, összejöveteleken és egyéb szórakozásokban, s a leggondosabb vizsgáló szem sem talál különbséget az ő viselkedésük, megjelenésük és a hitetleneké között. ÜI 213.2

A társadalom mai helyzetében nem könnyű a szülők számára, hogy gyermekeiket korlátozzák és a helyes útra tereljék a Biblia tanításai szerint. A gyermekek gyakran türelmetlenek a megszorításokkal szemben, és a saját útjukon akarnak járni. Különösen tíz és tizennyolc éves koruk között hajlamosak arra, hogy azt higgyék, veszélyek nélkül látogathatják fiatal barátaik világias összejöveteleit. De a tapasztalt keresztény szülő felismeri az igazi veszélyt. Ők ismerik gyermekeik vérmérsékletét és ezen dolgok hatását lelkületükre, ezért üdvösségüket óhajtva távol tartják őket az ilyen szórakozásoktól. ÜI 213.3

Milyen kő esik le a hűséges és gondos szülők szívéről, ha a gyermekek maguk elhatározzák, hogy elhagyják a világ gyönyöreit és Krisztus tanítványai lesznek! De ekkor sem szabad szünetelni a szülők munkájának. Ezek a fiatalok éppen csak megkezdték a komoly hadviselést a bűn és szívük érzéki, gonosz vágyai ellen, ezért nagy szükségük van szüleik tanácsára és éber őrködésére. ÜI 213.4