Üzenet az ifjúságnak

A bölcsesség útja.

A fiatalok gyakran úgy érvelnek, hogy szükségük van valamire, ami felélénkíti és szórakoztatja őket. A keresztény boldog reménysége éppen az, amire szükség van. A hívőnek a vallás a vigasztalója, biztos vezetője a valódi boldogság forrásához. Tanulmányozzátok Isten szavát, s adjátok át magatokat az imának és az elmélkedésnek. Akkor rá fogtok jönni, hogy jobban nem is tudnátok felhasználni az időt. “A bölcsesség útjai gyönyörűséges utak, és minden ösvénye békesség.” ÜI 209.1

Pál apostol Titusnak írva józanságra inti a fiatalokat: “Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek: mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben, a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet, hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt nem tudván rólatok mondani.” Könyörögve kérlek benneteket, fiatalok, saját lelketek érdekében fogadjátok meg az apostol intelmét! Ezek a tanítások, intések és feddések az élet illata lesznek az életre, vagy a halálé a halálra. ÜI 209.2

A fiatal emberek természettől fogva hajlamosak arra, hogy azt higygyék, nem várnak tölük sok felelősséghordozást, gondosságot vagy teherviselést. Holott mindenkinek kötelessége, hogy a Biblia által bemutatott életszentséget elérje. Az a világosság, amelyet az ige szolgálata nyújt tanácsok, intések, feddések tökéletesíti jellemeteket, illetve kárhoztatja a hanyagokat, gondatlanokat. Ezt a világosságot mind a fiataloknak, mind az idősebbeknek őrizniük kell. Ki akar tehát Isten mellett állást foglalni, elhatározva, hogy életében az Ő szolgálatát helyezi az első helyre? Kik akarják Jézussal együtt hordozni a terheket? ÜI 209.3