Üzenet az ifjúságnak

A valódi ékesség.

Sokan azzal a gondolattal csalják meg magukat, hogy a divatos öltözet tekintélyt szerez nekik a világban. De az ilyen múlandó szépség, jó külső önmagában semmit nem ér. Az a szépség azonban, amellyel Krisztus ékesíti követőit, soha nem halványul el. Így szól hozzánk szolgája által a Megváltó: “Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt.” ÜI 196.2

Milyen más volna a fiatalok beszéde és viselkedése, ha a lelki kultúrára, a belső ember ékesítésére csak feleannyi időt szentelnének, mint arra, hogy külső megjelenésüket vonzóvá tegyék! Azok, akik komolyan akarják követni Krisztust, lelkiismereti kérdésnek tartják ruházatuk mértéktartó és ésszerű megválogatását. Arra törekednek, hogy eleget tegyenek Isten világos kijelentésének. A pénzt, amit drága ruhákra, különlegességekre költöttek megtérésük előtt, azután Isten ügyének előmozdítására fordítják, és elméjüket hasznos tudással vértezik fel. ÜI 196.3

Ezzel elnyerik a képesítést a felelősségteljes feladatok elvégzésére. Igyekeznek eleget tenni Jézus várakozásának, hiszen Ő végtelen nagy áron váltotta meg őket. ÜI 197.1

Kedves fiatalok, Jézus mindent megtett, hogy számotokra is lakhelyet készíthessen ott, ahol az Őt szeretők és szolgálók élnek majd Vele. Elhagyta mennyei otthonát, lejött e bűntől szennyezett világba, egy néphez, amely nem méltányolta Megváltóját, tisztaságát és szentségét nem szerette, tanításait elutasította, és végül a legkegyetlenebb halálra adta Őt. “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” ÜI 197.2