Üzenet az ifjúságnak

Az anyák jutalma.

Ha majd “ítélők ülnek és könyvek nyittatnak meg”, s a Bíró “jól van” szava elhangzik és a halhatatlan dicsőség koronáját a győzők homlokára illesztik, sokan az egész összegyűlt világegyetem előtt leveszik koronáikat és anyjukra mutatva így szólnak: “Ő tett azzá, amivé Isten kegyelméből lettem. Az ő imáin és tanításain áldás volt az én örök üdvösségemre.” ÜI 188.1

A fiatalokat nevelni kell, hogy szilárdan helytálljanak az igazságért az uralkodó bűn és jogtalanság közepette. Tegyenek meg minden tőlük telhetőt a gonoszság áradásának megakadályozására, és hogy előmozdítsák az erényt, a tisztaságot, az igazságosságot. Mélyek és maradandók azok a befolyások, amelyek az élet korai szakában a lélekre és a jellemre hatnak. A helytelen, rossz nevelés, vagy romlott társaság gyakran oly erősen befolyásolják rossz irányba a zsenge lelket, hogy később már bármilyen erőfeszítés sem képes ellensúlyozni. ÜI 188.2