Üzenet az ifjúságnak

A regényolvasás következményei.

Megfigyeltem azokat a gyerekeket, akik így nőttek fel. Akár otthon, akár másutt, nyugtalanok, álmodozók, s képtelenek arra, hogy nagy általánosságokon kívül valamiről társalogjanak. A nemesebb képességek, amelyek magasabb célokat szolgálnának, köznapi és köznapinál rosszabb tárgyakról való gondolkodássá fajultak, olyannyira, hogy az illető megelégszik az ilyen témákkal, és alig tud felemelkedni valamilyen magasabb rendű eszméhez. A vallásos társalgás nemkívánatos előttük. ÜI 161.3

A szellem ilyen tápláléka megfertőzi az embert, és érzéki, tisztátalan gondolatokat idéz fel benne. Őszinte sajnálatot éreztem az ilyen lelkek iránt, ha meggondoltam, mennyit veszítenek azzal, hogy elmulasztják Krisztus ismeretének megszerzését, holott Őbenne összpontosul minden reményünk az örök életre. Mennyi értékes órát, napot pazarolnak el, amely idő alatt az igazi jóság mintaképét tanulmányozhatnák! ÜI 161.4

Vannak személyes ismerőseim, akik helytelen olvasmányaik miatt elveszítették egészséges kedélyállapotukat. Beteg képzelettel járnak-kelnek az életben, felnagyítva minden kis sérelmet. Olyan dolgok, amelyeket egy egészséges, józan gondolkodású ember észre sem venne, elbírhatatlan próbáknak, áthághatatlan akadályoknak tűnnek számukra. Úgy érzik, örökösen árnyékban élnek. ÜI 161.5

Azok, akik izgató történeteket futnak át, szellemi erejüket megnyomorítják, és alkalmatlanná válnak a hasznos, erőteljes kutatásra és gondolkodásra. Vannak életük delén túl lévő férfiak és nők, akik sohasem gyógyultak ki a mértéktelen olvasás betegségéből. Fiatal korukban felvett szokásaik velük együtt növekedtek és erősödtek, bár határozott kísérleteket tettek legyőzésükre, de csak részben arattak sikert. Sokan soha nem nyerték vissza szellemük eredeti erejét. Minden kísérletük, hogy gyakorlati keresztények legyenek, csak kísérlet marad, az elhatározásnál nem tudnak továbbjutni. Képtelenek a Krisztuséhoz hasonló életre, és folytatják az ilyenfajta irodalom olvasását. ÜI 162.1

A fizikai hatás nem kevésbé baljóslatú. Olvasási szenvedélyük az idegrendszert fölöslegesen igénybe veszi. Sokszor fiatal emberek és idősebbek is gyengeelméjűek lettek a túl sok olvasástól. Az állandó izgalmak miatt az elme annyira meggyengül, hogy végül is az agy finom gépezete leáll és bénulás következik be. ÜI 162.2