Üzenet az ifjúságnak

Napjaink varázslattal teli könyvei.

Nem vádolunk benneteket azzal a bűnnel, amely az efézusiakat tartotta fogva. Nem állítjuk, hogy varázslást űztetek és hozzájuk hasonlóan bűvészkedésben, szemfény-vesztésben mesterkedtetek, vagy hogy a gonosz szellemekkel barátkoztatok. De vajon nem vagytok-e közösségben a gonoszság szerzőjével, mindezen ördögi mesterkedések vezetőjével? Nem hallgattok-e az ő tanításaira, a sötét hatalmak fejedelmére, akit e világ istenít? Vajon nem vetettétek-e alá magatokat az ő megtévesztéseinek? És nem voltatok-e az ő ügyvivői megtérés előtti életetekben, amikor vele összhangban cselekedtetek? Nem adtátok-e oda magatokat Sátán ügynökeiül, és tágabb értelemben nem érintkeztetek-e bukott angyalokkal, megtanulva tőlük saját lelketek és mások lelkeinek megcsalását? ÜI 159.2

Mit olvastok? Hogyan használtátok fel időtöket? Vajon a megszentelt jövendöléseket tanulmányozzátok, hogy Isten szavát halljátok, amely az igéből szól hozzánk? Vízözönként árasztják el a világot a kételkedés, hitetlenség, hűtlenség és istentagadás magvát vető könyvek. Kisebb-nagyobb mértékben ilyen könyvekből tanultátok leckéiteket s ezek a könyvek “elvarázsolják”, magukkal ragadják a lelket. Kiszorítják Istent bensőnkből, és elválasztanak jó Pásztorunktól. ÜI 159.3