Üzenet az ifjúságnak

A szolgálat igazi indítéka.

Sokan vallják magukat kereszténynek, de nem egyesültek Krisztussal. Mindennapi életük, lelkületűk azt bizonyítja, hogy nem formálódott ki bennük Krisztus, a dicsőség reménysége. Nem lehet megbízni bennük, nem hihetünk nekik. Csak arra törekednek, hogy szolgálataikat a legcsekélyebbre mérsékeljék, ugyanakkor a legmagasabb bért követelik maguknak. A “szolga” elnevezés minden emberre alkalmazható, mert valamennyien szolgák vagyunk. Jó volna, ha észrevennénk, milyenné alakulunk? A hűtlenség vagy a hűség alakul-e ki bennünk? ÜI 131.4

Vajon általános hajlandóság-e a szolgák között, hogy mindazt elvégezzék, ami csak telik tőlük? Vajon nem általánosabb-e az a szokás, hogy a lehető leggyorsabban és olyan könnyen átessenek a munkán, amennyire csak lehetséges? A munka bérét minél kevesebb fáradsággal akarják megszolgálni. A cél nem a munka hűséges, alapos teljesítése, hanem a bér felvétele. Akik Krisztus szolgáinak vallják magukat, ne feledkezzenek meg Pál apostol intelméről: “Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveitek egyenességében, félvén az Istent. És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak, és nem embereknek, tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát, mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.” (Kolossé 3:22-24) ÜI 132.1

Akik mint “szemnek szolgálók” kezdenek dolgozni, azt fogják tapasztalni, hogy munkájuk nem bírja el sem az emberek, sem az angyalok felülvizsgálatát. A sikeres munka leglényegesebb feltétele Krisztus ismerete. Ez az ismeret egészséges irányelveket ad, nemes, önzetlen lelkületet, amilyen a Megváltóé, akinek szolgálunk. Hűség, takarékosság, alaposság, gondosság jellemezze minden munkánkat, bárhol végezzük is: a konyhában, műhelyben, szanatóriumban, kollégiumban, vagy bárhol az Úr szőlőskertjében. “Aki hű a kévésén, a sokon is hű az, aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (Lukács 16:10) ÜI 132.2