Üzenet az ifjúságnak

A munka áldása.

Mi a valódi boldogság? Jónak lenni és jót tenni. A legtisztább és a legszentebb örömet azok élvezik, akik hűségesen tesznek eleget minden rájuk bízott kötelességnek. A becsületes munka sohasem lealázó. Hitvány restség készteti arra az embereket, hogy az élet egyszerű, mindennapi kötelességeit lenézzék. A kötelességteljesítések mellőzése olyan erkölcsi és szellemi fogyatékosságokat idéz elő, amelyek hatása majd erősen érezhető lesz. A hanyag ember életében világosan láthatóvá válik lelki fogyatkozása. Életükről majd ezek a szavak lesznek feljegyezve: “Csak elvett, de nem adott semmit.” ÜI 120.1

Minden munka hasznos lelki tanulságokkal szolgál. Azok, akik a földet művelik, munkájuk során elmélkedhetnek az írás szavain: “Isten szántóföldje vagytok.” (I. Korinthus 3:9) Az emberi szívbe az igazság magvát kell vetnünk, hogy az élet meghozza a Szentlélek gyönyörűséges gyümölcsét. A nyers fizikai és szellemi erőket a Mester szolgálatára kell kiképezni. ÜI 120.2

Krisztus mindenkit megbízott a szolgálat végzésével. Ő, a dicsőség királya mégis kijelentette: “Az Embernek Fia nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.” (Máté 20:28) A mennyei felség készségesen jött le közénk, hogy elvégezze azt a munkát, amelyet mennyei Atyja bízott rá. Ő a munkát magas szintre, nemesi rangra emelte. Kezeivel munkálkodott az ácsműhelyben, hogy példát adjon a szorgalomra. Már kora ifjúságában kivette részét a család létfenntartásáért folytatott küzdelemből. Tudatában volt annak, hogy Ő is a család egyik tagja, és készséggel hordozta a terhek rá eső részét. ÜI 120.3