Üzenet az ifjúságnak

Istentől taníttatva.

Az ifjúság nem lesz értelem nélkül való, gyenge felfogóképességű vagy alkalmatlan azáltal, ha Isten szolgálatának szenteli magát. Sokan azt hiszik, hogy a képzettség könyvekből merített tudást jelent, pedig “a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10). A legfiatalabb gyermek is, aki szereti és féli Istent, az Ő szemében nagyobb, mint a legtehetségesebb és legtanultabb ember, akinek közömbös az üdvösség kérdése. Ifjak, akik szívüket és életüket Istennek szentelik, a bölcsesség és a fenség forrásával kerülnek összeköttetésbe. ÜI 107.4

Ha az ifjúság a mennyei Tanítómestertől kíván tanulni, ahogyan Dániel tette, tapasztalni fogja, hogy az Úr félelme valóban a bölcsesség kezdete. Ily módon szilárd alapot vetve Dánielhez hasonlóan -, minden jó alkalmat és kiváltságot felhasználva, a szellemi képességek legmagasabb fokára emelkedhet fel. Istennek szentelve, kegyelmének oltalma alatt és az Ő Szentlelkének befolyása által nagyobb szellemi képességről tehet bizonyságot, mint a világ nagynak tartott emberei. ÜI 107.5

Emberi magyarázatokkal alátámasztott tudományok elsajátítása téves nevelést ad. Tanulni Istentől és Jézus Krisztustól, akit Ő küldött ezt jelenti a Biblia tudományának elsajátítása. Akiknek a szívük tiszta, látják Isten gondviselését, és látják Őt az igazi nevelés minden mozzanatában. Az Ő tanítványai megérzik az Isten trónusáról feléjük sugárzó világosság első sugarát is. Mennyei közléseket nyernek azok, akik elfogadják a lelki tudást Istentől. ÜI 108.1

Isten ismerete minden más tudásnál fontosabb. Csakis a Szentírás kutatása által lehet megszerezni. “Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.” Mert meg van írva: “Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem... Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél... Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, aki bölcsességül lőn nékünk az Istentől, igazságul, szentségül és váltságul.” (I. Korinthus 1:18-31) ÜI 108.2