Üzenet az ifjúságnak

Állhatatos törekvés szükséges.

A jellem nem a véletlen adománya. Nem a hangulat egy-egy kitörése, vagy egy-egy helytelen irányba tett lépés dönti el, hogy milyenné válik. A megrögzött szokást a cselekedetek megismétlése idézi elő, ez formálja a jellemet jó vagy rossz irányba. Szilárd, hithű jellem csak akkor alakulhat ki, ha állhatatosan, fáradhatatlanul törekszünk az elérésére, ha minden tehetségünket és képességünket Isten dicsőségére fejlesztjük, tőlünk telhetőleg. Sokan, ahelyett, hogy így cselekednének, engedik, hogy a körülmények sodorják őket. S ez nem azért van, mintha az ifjúságban nem volna semmi jó, hanem azért, mert nincsenek tudatában annak, hogy Isten azt akarja, fiatal korukban tegyék meg a tőlük telhető legjobbat. ÜI 92.1

Ha a fiatalok úgy akarnák megállni helyüket, mint Dániel, akkor lelkűk minden idegszálát és izmát meg kellene feszíteniük. Az Úr nem akarja, hogy örökre kezdők maradjanak, inkább azt szeretné, hogy a kiválóság legmagasabb csúcsát érjék el. Azt akarja, hogy eljussanak a létra legmagasabb fokáig, ahonnan azután beléphetnek Isten országába. ÜI 92.2