Üzenet az ifjúságnak

148/491

Isten akarata egyesül az emberével.

Beszélj a hitedről! Tarts ki mindvégig Isten mellett! Ne pártolj át az ellenséghez, és az Úr meg fog oltalmazni. Az Úr megteszi érted mindazt, amit te nem vagy képes önmagadért megtenni. Az eredmény: olyan leszel, mint a Libanon cédrusa. Életed megnemesedik, minden munkádat Istennel végzed. Erő, komolyság, egyszerűség nyilvánul meg benned, és jó eszközzé tesz Isten kezében. ÜI 86.1

Mindennap olthatod szomjadat az igazság forrásából, így megérted az Úrban való öröm titkát. De sohase feledkezz meg arról, hogy akaratod a rugója minden cselekedetednek. És ezt az akaratot, amely az emberi jellem kialakulásában a legfontosabb tényező, a bűnbeeséskor az ember Sátánnak rendelte alá, aki azóta is arra törekszik, hogy saját akaratát vigye véghez az ember életében, a saját céljai érdekében, de az ember teljes romlására és nyomorúságára. ÜI 86.2

Isten Jézust, a Fiát adta nekünk, hogy a bűnért áldozattá legyen, s e végtelen áldozata feljogosítja Öt arra, hogy így szólhasson anélkül, hogy ezzel kormányzatának egyetlen elvét is megsértené: “Adjatok át teljesen magatokat nekem, akaratotokat vegyétek vissza Sátán uralma alól, és akkor egyedül az én tulajdonommá lesz. Akkor én munkálom bennetek a jó akarását és cselekvését.” Ha tehát Krisztus lelkülete tölt be benneteket, akkor akaratotok az Ő akarata lesz, jellemetek az Ő jellemének mintájára alakul át. Akarjátok-e Isten akaratát cselekedni? Akartok-e engedelmeskedni a Szentírásnak? “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, s úgy kövessen engem.” (Máté 16:24) ÜI 86.3

Mindaddig nem lehetsz Krisztus követője, amíg le nem mondasz bűnös hajlamaid kielégítéséről, és el nem határozod, hogy engedelmeskedsz Isten követelményeinek. Nem érzéseid és hangulataid avatnak Isten gyermekévé, hanem egyedül az Úr akaratának teljesítése. Hasznos lesz az életed, ha akaratod Isten akaratába olvad bele. Akkor az Isten által elnyert “érett férfiúságodban” példaképpé lehetsz. Így segíthetsz másoknak az önfegyelem szabályainak megtartásában, ahelyett, hogy segítenél azokat lerombolni. A rendet fogod támogatni, ahelyett, hogy megvetnéd azt, s így életmódod senkit nem csábít majd bűnre. ÜI 86.4

Isten félelmében megmondhatom, hogy mivé lehetsz, ha akaratoddal Isten mellé állsz: “Isten munkatársai vagyunk.” (I. Korinthus 3:9) Úgy végezheted munkádat, hogy az az ítéletkor kiállja a próbát. Vállalkozol erre? Akarsz-e most dönteni sorsodról? Krisztus szeret és közbenjár érted. Átadod-e magadat Istennek, és akarsz-e segíteni azoknak, akik őrállóul adattak, hogy megvédjék Isten munkáit vagy bánatot és csüggedést okozol nekik? ÜI 87.1