Üzenet az ifjúságnak

Tapasztalatokra van szükségünk!

A fiatalok tépjék el a legvékonyabb szálat is, amely a világhoz köti őket. “Annakokáért menjetek ki közülük és tisztátalant ne illessetek, s én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok és ti lesztek nékem fiaimmá és leányaimmá, ezt mondja a mindenható Úr.” (II. Korinthus 6:17) ÜI 77.4

Vajon a fiatal hívők felfigyelnek-e erre a hívó szóra? Milyen kevéssé vannak tudatában, hogy életük és jellemük által a keresztény életszentség példáját kell adniuk a körülöttük élő fiatalok számára. Ifjaink között sokan vannak, akik elméletileg értik az igazságot, de milyen kicsíny azok száma, akik tapasztalatból tudják az igazság tetteikre gyakorolt hatását? Hol vannak azok az ifjú misszionáriusok, akik szívesen végeznek el bárminden kínálkozó munkát az aratás nagy mezején? Hol vannak, akik naponta Krisztus iskoláját járják? Ők nem fogják úgy érezni, hogy már érettek s levizsgáztak. Várjanak az Úr pitvarában, hogy utasítást kapjanak az égi sereggel való közös munkálkodásra. Kedves ifjú barátaim, határozottan szeretnék hozzátok szólni, mert a megmentéseteket kívánom. Ne vesztegessük az időt! Isten és a mammont egyszerre szolgálni nem lehet! Látszólag keresztények vagytok ti is, de ha körülvesznek a kísértések, a kemény és fájdalmas megpróbáltatások, vajon ellenálltok-e a csábításoknak? ÜI 77.5