Üzenet az ifjúságnak

A megszentelődés: élettapasztalat.

Az életszentségben növekedni kell. Péter apostol adja meg a növekedés lépcsőfokait: “Ugyanerre pedig teljes igyekezetet fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletes- séget, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet. A kegyesség mellé atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztusnak megismerésére nézve.” “Atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha, mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunk és megtartónk, a Jézus Krisztus örök országába való bemenetel.” (II. Péter 1:5-8, 10-11) ÜI 63.4

Itt van tehát a számunkra kijelölt út, amelyen biztosan haladhatunk, amelyen el nem bukhatunk. Akik a növekedés ezen elveit gyakorolják, s igyekeznek, hogy elnyerjék a keresztény erényeket, azokat biztosítja Isten, hogy megsokszorozza bennük a Szentlélek adományait. ÜI 64.1

Péter így szólítja meg azokat, akik hasonló drága hitet nyertek: “Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunk megismerésében.” Isteni kegyelme folytán mindazok, akik e földről a mennybe vezető fénylő fokokon fölfelé akarnak haladni, el is érhetik a legfelső fokot, s beléphetnek Isten városába. ÜI 64.2