Üzenet az ifjúságnak

A megszentelődés naponkénti munka.

Senki ne csalja meg önmagát, senki ne higgye, hogy Isten megbocsát és megáldhatja annak ellenére, ha parancsolatait vagy azok egyikét áthágja. A bűn szándékos elkövetése elhallgattatja a Szentlélek hangját és elválasztja a lelket Istentől. A vallásos érzelmek minden csapongása ellenére sem lakik Jézus olyan szívben, amely a mennyei törvényt megszegi. Isten csak azokat tiszteli meg, akik Őt is tisztelik. ÜI 62.3

“Avagy nem tudjátok-e, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek?” Mindaddig, amíg ural bennünket a harag, élvezetvágy, fösvénység, gyűlölet, önzés vagy bármi más bűn, a bűn szolgái vagyunk. “Senki sem szolgálhat két úrnak.” Ha a bűnnek szolgálunk, nem szolgálhatunk Krisztusnak. A keresztényt is ösztökéli a bűn, mert a test hadakozik a Lélek ellen, de a Lélek harcol a test ellen, s így állandó a küzdelem. Itt van szükségünk Krisztus segítségére. Ha az emberi gyengeség egyesül a mennyei erővel, a hívő így kiált fel: “De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (I. Korinthus 15:57) ÜI 62.4

Ha Isten által elfogadható jellemet akarunk kialakítani, akkor vallásos életünket helyes szokásoknak kell uralniuk. A mindennapi ima annyira lényeges a kegyelemben való növekedéshez és a lelki élethez, mint a mindennapi táplálék testünk fenntartásához. Szokjunk hozzá, hogy gyakran emelkedjünk gondolatban Istenhez. Ha gondolataink elterelődnek Istenről, vissza kell irányítanunk őket. Kitartó igyekezettel, szokás folytán idővel ez könnyűvé válik. Egyetlen pillanatra sem lehetünk biztonságban, ha Krisztustól elkülönülünk. Krisztus velünk van, ügyel minden léptünkre, de csak akkor, ha megtartjuk az általa számunkra kiszabott feltételeket. ÜI 63.1