Üzenet az ifjúságnak

Élethosszig tartó küzdelem.

Figyelted-e már valaha a héja és a galamb harcát? A galambnak ösztöne azt súgja, hogy a héja csak akkor ragadhatja el, ha föléje szállhat. A galamb úgy vívja küzdelmét, hogy mindig feljebb és feljebb törekszik a kék ég végtelenjében, bár a héja is azon van, hogy a galamb fölé kerüljön. A galamb mindaddig biztonságban van, amíg fölfelé ívelését semmi sem akadályozza, nem vonzza vissza a föld felé, de ha csak egyszer is meginog a röpte s alább száll, az éber ellenség azonnal lecsap áldozatára. Újból és újból lélegzet-visszafojtva figyeltük ezt a küzdelmet, s minden részvétünk a kicsiny galambot kísérte. Mennyire szomorkodtunk volna, ha azt látjuk, hogy galambunk áldozatul, zsákmányul esett a kegyetlen héjának! ÜI 56.2

Előttünk a harc egész életünkön át tartó küzdelem Sátánnal és csábító kísértéseivel. Az ellenség minden érvet, minden csalást felhasznál, hogy a lélekben zavart keltsen így, ha el akarjuk nyerni az élet koronáját, komolyan, kitartóan kell küzdenünk. Nem szabad levetnünk fegyverzetünket mindaddig, s nem szabad a csatateret elhagynunk, míg ki nem vívtuk a győzelmet és Megváltónkban örvendhetünk. Mindaddig, míg tekintetünket hitünk szerzőjére és bevégzőjére irányítjuk, biztonságban vagyunk. De “az odafelvalókat” kell szeretnünk, nem a földieket. A hit szárnyain kell mind magasabbra és magasabbra emelkednünk Krisztus kegyelmében. Naponként kell elmélkednünk felmérhetetlen jóságán, és egyre inkább hasonlóvá kell válnunk Őhozzá. Ha a mennyel ilyen közösségben élünk, Sátán hiába veti ki ránk a hálóját. ÜI 56.3