Üzenet az ifjúságnak

Sátán le akarja rombolni Isten iránti bizalmunkat.

Sátán kísérlete a pusztában, amikor Krisztust akarta megkísérteni, csődöt mondott. A megváltás terve megvalósult, az ember megváltásáért Krisztus lefizette a drága árat. Most pedig Sátán arra törekszik, hogy lerontsa a keresztény ember reménységének alapját, s az embereket olyan irányba terelje, hogy a felajánlott nagy áldozat ne szolgáljon a javukra, s meg ne menekülhessenek. ÜI 30.2

Az elbukott embert ráveszi “a hamisság minden csalárdságával”, hogy egészen jól élhet Jézus áldozatának elfogadása nélkül, és nem szükséges, hogy a keresztre feszített és feltámadott Üdvözítőre bízza életét, sőt az embert saját érdemei is kedvessé teszik Isten előtt. Azután lerontja az embernek a Bibliába vetett hitét, jól tudván, hogy ha ezen a ponton győz, akkor foglya nem szabadulhat. ÜI 30.3

Sátán arról akarja meggyőzni az embereket, hogy nincs személyes ördög, és így azok, akik ezt elhiszik, nem is iparkodnak ellenállni neki és harcolni ellene, mert hiszen olyasvalaki ellen hadakoznának, aki nincs. Szegény vak halandók! Elfogadják Sátán jeligéjét: “Ahogy van, úgy van jól.” De nem fogadnak el semmiféle szabályt, amely uralhatná életmódjukat. Sátán sokakban azt a meggyőződést kelti, hogy fölösleges Istenhez imádkozni, ez csupán formaság. Tudja, hogy milyen fontos az elmélkedés és az ima. Krisztus ellenállásra serkenti követőit Sátán csalásai és ravaszkodásai ellen. Sátán csalással akarja az emberek gondolatait ezekről a fontos tennivalókról elterelni, hogy a lélek ne forduljon az egyetlen Hatalmassághoz segítségért, erőért a ravasz támadások ellen. ÜI 30.4

Sátán érdekeit szolgálja, ha az imát elmulasztjuk, mert akkor könnyebben befogadjuk hazug csodáit. Sátán úgy végzi munkáját, hogy megtévesztő kísértéseivel veszi körül az embert, ugyanazokkal, amelyekkel Krisztust is megkísértette. Sokszor egy kedves, szeretetre méltó fiatalember személyében állít be, máskor mint oltalmazó. Gyógyító csodákat művel, s a megcsalt halandók imádják mint az emberiség jótevőjét. ÜI 31.1