Üzenet az ifjúságnak

Sátán valódi lénye.

Sátán úgy előkészíti csalásait, hogy az Isten népe elleni utolsó harcában ne lássák meg, hogy ő a támadó. “Nem is csoda, hisz maga... is átváltoztatja magát világosság angyalává.” (II. Korinthus 11:14) Vannak félrevezetett lelkek, akik amellett kardoskodnak, hogy Sátán nem létezik, s ezalatt ő foglyul ejti ezeket az embereket, és általuk tevékenykedik. ÜI 26.2

Sátán sokkal rafináltabb annál, semhogy nyíltan lépjen fel kísértéseivel, mert akkor a keresztény ember szunnyadó energiái felébrednének, s az erős és hatalmas Szabadítóra bízná magát. Ezért úgy közelít, hogy lénye felismerhetetlen. Önmagát elrejtve ténykedik az engedetlenség fiaiban, akik istenfélőknek vallják magukat. Sátán teljes erejével azon van, hogy kifárassza, kísértse és félrevezesse Isten népét. ÜI 26.3

Aki elég merész volt ahhoz, hogy szembeszálljon Isten Fiával, megkísértse, kigúnyolja a mi Urunkat, s akinek volt hatalma arra, hogy a templom oromzatára vigye fel és utána a hegy tetejére, az bizonyára minden erejét meg fogja feszíteni napjainkban, nemzedékünk idejében is. A sikerre több esélye van, mert a mai nemzedéknek alig van fogalma Sátán ravaszságáról és erejéről. ÜI 27.1