Üzenet az ifjúságnak

Az okosság még nem kegyesség.

Vannak fiatal emberek, akik bizonyos értelemben okosak, s ezért társaik csodálják és elismerik őket, de tehetségük mégsem megszentelt. Nélkülözik az élettapasztalatok és próbák hatását, edzését és erejét, s Isten nem használhatja fel őket, hogy az emberiség javára és az Úr dicsőségére szolgáljanak. A kegyesség takarója alatt erőiket arra használják, hogy téves zsinórmértéket állítsanak fel, amellyel a megtéretlenek saját helytelen útjaikat mentegetik. Sátán arra bírja őket, hogy társaikat dőreségekkel és úgynevezett ötleteikkel szórakoztassák. Mindaz, amire vállalkoznak, zülleszt, mert a kísértő befolyása alatt állnak, aki irányítja őket és alakítja jellemüket. ÜI 22.4

Vannak képességeik, de gyakorlatlanok. Tehetségesek, de nem fejlesztik tovább adottságaikat. Az elnyert képességekkel visszaélnek, lealacsonyítják magukat dőreségeikkel, s másokat is lerántanak magukhoz. Krisztus lefizette váltságuk árát önmegtagadása, önfeláldozása, megalázkodása és az elszenvedett gyalázat, szégyen árán. Ezt azért tette, hogy kimentse őket a bűn rabszolgaságából, annak rabságából, akinek csak arra van gondja, hogy miként használhatja fel őket lelkek megrontására. A Megváltó érdekükben megnyilvánuló szeretetét nem hasznosítják saját javukra. Krisztus szomorúan tekint rájuk. ÜI 23.1

Ezt az ifjúságot örök veszteség éri. Milyennek fogják látni tréfáikat és bolondozásaikat ama napon, amelyen az egész Föld Bírája mindenkinek kiosztja jutalmát azok szerint, amiket itt, e testben cselekedett? Ők az alapra fát, szalmát és pelyvát raktak, s egész életük munkája elveszett. Milyen hatalmas veszteség! ÜI 23.2

Mennyivel jobb helyzetben vannak azok, akik kiveszik részüket Isten szolgálatából, és Jézushoz tekintenek fel elismerésért, akik naponként felírják naplójukba tévedéseiket, hibáikat, bánataikat s a kísértéseken aratott győzelmeiket, Krisztusban gyökerező örömeiket és békességüket! Nekik nem kell majd szégyenkezniük az életüket tartalmazó feljegyzések miatt. ÜI 23.3