Üzenet az ifjúságnak

Legyetek a világosság hordozói!

Bárhová mentek, árasszatok világosságot; mutassátok meg, hogy nem vagytok ingatag jelleműek, akiket a romlott társak könnyen elcsábíthatnak. Ne hallgassatok azok tanácsaira, akik nem tisztelik Istent, hanem térítsetek Istenhez embereket és mentsetek ki lelkeket Sátán hatalmából! ÜI 12.4

Imádkozzatok, s szelíden és alázatosan beszéljetek az ellenszegülőkkel. Ha egy lelket sikerül a tévelygésből kimenteni, s Krisztus zászlaja alá vonni, öröm van a mennyben. Minden megmentett lélek a mennyei befolyás által másokat is az üdvösség ismeretére vezet majd. Ily módon halad előre a munkánk, s hatása csak az ítélet napján válik majd nyilvánvalóvá. ÜI 12.5

Ne vonakodj munkálkodni az Úrért! Azt hiszed, hogy csak keveset tehetsz? Tedd meg hűségesen a magad kicsiny részét, s Isten megáldja igyekezetedet. Beírja nevedet az élet könyvébe, mert méltónak talál, hogy bemehess Urad örömébe. Kérjük komolyan Istent, hogy ébressze fel a fiatalokat, mert a mezők már beértek az aratásra, s “az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. ÜI 12.6

A fiatalok legyenek széles látókörűek, tervezzenek bölcsen, hogy alkalmaikat a lehető legjobban kihasználhassák. Az az ihlet és bátorság hassa át őket, amely az apostolokat lelkesítette. János így szólt: “írtam néktek, ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.” Az Úr megmutatta minden fiatalnak, milyen magas színvonalat érhet el, és mindenkit meghív szolgálatába. Tiszta szívű ifjak, akik örvendeznek, hogy Krisztus iskolájában tanulhatnak, komoly feladatokat végezhetnek el a Mesterért, csak engedelmeskedniük kell parancsának, amely végigzeng az időkön át: “Legyetek férfiak, legyetek erősek!” ÜI 13.1

Váljatok olyan emberré, aki alázatosan, istenfélelemben jár, aki Istentől kapott férfiasságában tisztán megáll, minden romboló érzékiségtől mentesen, amely korunkat fertőzi. Olyan férfiaknak kell lennetek, akik megvetik a hamisságot és a bűnt, akik igazak, s magasra tartják Immánuel véráztatta zászlaját. Képességeitek gyarapodni fognak, ha azokat a Mester szolgálatára szentelitek, s az Úr értékeli felajánlásaitokat, hiszen végtelen nagy áron vett meg benneteket. Ne töltsd idődet dologtalanul, csak azért, mert nem tehetsz valami nagy dolgot. Tedd azt, amire lehetőséged adódik, s lelkiismeretesen és kitartással végezd el minden feladatodat! ÜI 13.2

Krisztus önkénteseket hív, hogy zászlaja alá sorakozzanak, s hordozzák azt a világ előtt. Azért erőtlen a gyülekezet, mert hiányoznak az olyan fiatalok, akik valódi igyekezetükkel, bátor bizonyságtevésükkel felébresztenék Isten népének szunnyadó erőit, s így erősítenék a gyülekezetet. Szükségünk van olyan fiatalokra, akik ellenállnak a világiasság áradatának, s már az erkölcstelenség és bűn felé vezető út első lépésénél felemelik intő szavukat. ÜI 13.3

De azoknak a fiataloknak, akik Istennek akarnak szolgálni és az Istennel végzett munkára szentelik magukat, előbb meg kell tisztítaniuk lelki templomukat minden tisztátalanságtól, s Krisztust kell szívük királyává tenniük. Akkor képesek lesznek keresztényi igyekezetüket életerővel párosítani, és lelkes buzgalommal azon fáradozni, hogy az emberek megbéküljenek Krisztussal. Vajon eleget tesznek-e Krisztus meghívásának, s így válaszolnak-e a Megváltónak: “Itt vagyok, küldj el engem!” Fiatalok! Álljatok az élre, legyetek Krisztus munkatársai, vegyétek fel a munkát ott, ahol Ő abbahagyta, s vigyétek előre, egészen a befejezésig. ÜI 13.4

Isten nem azt parancsolja, hogy az ifjúság kevesebbre igyekezzen. Azokat a jellemtulajdonságokat, amelyek a sikert és megbecsülést biztosítják az emberek között a jobb utáni állhatatos törekvést, a szilárd akaratot, a fáradhatatlan kitartást nem lehet és nem is szabad letörni. ÜI 14.1