Üzenet az ifjúságnak

Izsák példája

Egyetlen istenfélő ember sem házasodhat össze veszély nélkül azzal, aki nem féli Istent. “Vajon járhatnak-e ketten együtt, ha meg nem egyeztek egymással?” A házasság boldogsága a felek egységén alapszik, de a hívő és hitetlen között ízlésben, hajlamokban és életcélban óriási a különbség. Két különböző urat szolgálnak, akik között nincs összhang, megegyezés. Bármilyen tiszták és helyesek legyenek valakinek az elvei, hitetlen társának hatása el fogja távolítani Istentől. ÜI 262.3

Aki akkor lépett házasságra, mielőtt még megtért volna, megtérését követően még inkább kötelessége a társa iránti hűség, bármilyen különbség legyen is köztük a vallási meggyőződés tekintetében. Isten követelményeit azonban minden földi viszony fölé kell helyezni, akkor is, ha üldözés és megpróbáltatás lenne a következménye. A szeretet és szelídség lelkületével párosult hűség megnyerheti a hitetlent. De a hitetlennel történő házasságkötést a Biblia megtiltja a kereszténynek. ÜI 262.4

Izsákot Isten nagyon kitüntette, amikor ígéreteinek örökösévé tette, amelyek által áldásban kívánta részesíteni a világot. Még negyvenéves korában is engedett atyja jó belátásának, aki istenfélő cselédjére bízta, hogy feleséget válasszon Izsák számára. E házasság eredménye aztán, amint az írások megőrizték, a családi boldogság szelíd és szépséges képe lett. “Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának, az ő anyjának sátorába. És élvévé Rebekát, és megvigasztalódék az ő anyja halála után.” ÜI 263.1

Milyen ellentét van Izsák eljárása és napjaink keresztény ifjúságának tettei között! A fiatalok igen gyakran úgy vélik, hogy csak saját választásuk alapján kell dönteniük arról, kit szeressenek, s azt hiszik, ez olyan kérdés, amelybe sem Istennek, sem szüleiknek nincs beleszólási joguk. Jóval azelőtt, mielőtt elérték volna a megfelelő kort, már azt hiszik, hogy önmaguk hivatottak választani, szüleik segítsége nélkül. Néhány évi házasélet rendszerint megmutatja tévedésüket, de gyakran túl késő már, hogy tévedésük nyomorúságos következményeit elhárítsák. Mert az önuralom és bölcsesség hiánya, amely az elhamarkodott választást eredményezte, csak súlyosbítja a bajt, s a házasság keserű járommá lesz. Sokan tönkretették így a boldogságukat ebben az életben, és elveszítették az eljövendő élet reményét. ÜI 263.2

Ha van kérdés, amelyet alaposan meg kell gondolni és kikérni róla az idősek tanácsát, az a házasság kérdése. Ha bármiben is szükség volt a Bibliára mint tanácsadóra, ha bármikor is imában Isten vezetését kellett kérnünk, mennyivel inkább meg kell tennünk, mielőtt olyan lépésre határozzuk el magunkat, amely egész életünkre összeköt egy másik emberrel! ÜI 263.3

A szülők sohase feledkezzenek meg arról, hogy felelősek gyermekeik boldogságáért! Érezzék át: kötelességük irányítani gyermekeik érzelmeit, ragaszkodását, hogy szeretetüket megfelelő, arra érdemes élettársnak adják. A szülők kötelessége, hogy Isten kegyelmének segítségével, saját tanításuk és példájuk által formálják gyermekeik jellemét, már kicsiny koruktól — hogy tiszták és nemesek legyenek, s csak az igazat és a jót keressék. Hasonló a hasonlónak örül, a hasonlóan gondolkodók megbecsülik egymást. Korán plántáljátok az igazság, tisztaság és jóság szeretetét a lélekbe, és akkor a fiatalok azok társaságát fogják keresni, akik ilyen jellemtulajdonságokkal rendelkeznek. ÜI 263.4

Az igazi szerelem magasztos és szentséges elv, amely teljesen különbözik attól a szerelemtől, amelyet az ösztön ébreszt fel, s amely hirtelen elmúlik, ha nehezebb, komolyabb próba éri. Az ifjúság a családban készülhet fel saját otthonának vezetésére, kötelességeinek hűséges teljesítése által. Gyakoroljanak otthon önmegtagadást, és legyenek jóságosak, előzékenyek, udvariasak. Így megmarad szívükben a szeretet, és akik ilyen otthonból kelnek útra, hogy saját családjukat vezessék, tudni fogják, miként biztosítsák házastársuk boldogságát s a házasság ahelyett, hogy a szerelemnek véget vetne, így lesz annak valójában a kezdete. ÜI 264.1