Üzenet az ifjúságnak

A kísértés nem mentség a bűn elkövetésére

Természetünk minden ösztönzését, értelmünk minden képességét, szívünk minden hajlamát percről percre Isten Lelkének befolyása alatt kell tartanunk. Minden áldást, amelyet Isten az emberre áraszt, minden nehézséget, amelyet megenged, Sátán felhasznál arra, hogy kísértsen, zaklasson, s megsemmisítse a lelket, ha erre csak a legcsekélyebb lehetőséget is nyújtjuk neki. Ezért, bármily nagy a lelki világosságunk, bármennyire örvendünk a mennyei áldásnak és kegynek, mindig alázatosan kell járnunk, hittel könyörögve, hogy Isten irányítsa minden gondolatunkat és befolyásolja ösztöneinket. ÜI 32.2

Akik tehát vallják, hogy istenfélők, azokra az a legszentebb kötelesség hárul, hogy indulataikat állandóan fékezzék s még a legerősebb kihívás esetén is önuralmat gyakoroljanak. A Mózesre helyezett terhek nagyon nagyok voltak. Csak kevés ember kerül olyan komoly próbákba, mint ő, és mégsem kapott mentséget egyetlen bűnére sem. Isten bőségesen gondoskodott népéről. Ha valaki az Ő erejére támaszkodik, sohasem lesz a körülmények ide-oda dobált játékszere. Még a legerősebb kísértés sem menti a bűnt. Bármilyen nagy nyomást kell a léleknek elviselnie, a törvény áthágása mégis az ember saját cselekedete. Sem a földi körülmények, sem a gonoszság erői nem kényszeríthetnek senkit a rossz cselekedetekre. Sátán mindig a gyenge pontunkon támad bennünket, de nem kell, hogy legyőzzön! Bármily kemény és váratlan is a csapás, Isten gondoskodott segítségről, s az Ő ereje által győzhetünk. ÜI 32.3