Üzenet az ifjúságnak

A valódi nemesség

Az Úr Jézus az kívánja, hogy minden ember jogait elismerjük. Vegyük tekintetbe embertársaink társadalmi és keresztényi jogait! Mindnyájukat megértéssel és gyengédséggel kell kezelnünk, mint Isten fiait és leányait. ÜI 237.4

A kereszténység nemessé teszi az embert. Krisztus még üldözőivel szemben is előzékeny volt. Őszinte követőiben ugyanez a lelkület mutatkozik meg. Nézzétek Pált, hogy viselkedett, amikor uralkodók elé került. Beszéde Agrippa előtt az igazi udvariasság és a meggyőző szónoki tehetség mintaképe. Az evangélium nem bátorít a világban szokásos formális udvariasságra, hanem a szív igazi jóságából eredő előzékenységre. ÜI 237.5

Az illemszabályok leggondosabb elsajátítása sem zárhat ki minden bosszankodást, szigorú ítélkezést és illetlen beszédet. Mindaddig nem mutatkozhat igazi nemesség, finomság az életünkben, amíg önmagunk egyéniségét tekintjük a legfontosabbnak. A szívben szeretetnek kell lakoznia. Az igazán keresztény cselekedeteinek rugói Ura iránti mélységes szeretetében gyökereznek. Krisztushoz való ragaszkodásából fakad hittestvérei iránt érzett önzetlen vonzalma. A bennünk lakozó szeretet kedvességre, illendő és kellemes magaviseletre késztet. Ezt sugározza az arc, ez halkítja a hangot, finommá teszi és megnemesíti az ember egész lényét. ÜI 238.1

Igazi udvariasságra kell szert tennünk. A legnagyobb szükség van arra, hogy férfiak és nők, akik Isten akaratát ismerik, megtanuljanak az Ő ügyében eredményesen dolgozni. Legyenek csiszoltak, megértőek, nem csupán a világ fiai csalóka külső mázát és tettetését vegyék magukra, hanem azt a finomságot és őszinte előzékenységet gyakorolják, amely mennyei illatot lehel, amellyel minden keresztény rendelkezik, ha részese az isteni természetnek. Az igazi méltóság és keresztény finomság hiánya tapasztalható sorainkban, amely egész népünk ellen szól, és az igazságot, amelyet vallunk, ízetlenné, hatástalanná teszi. A lelkület és a modor nevelését kötelességgé kell tennünk. Ha azok, akik az igazságot vallják, kiváltságaikat és alkalmaikat nem használják ki, hogy Jézus Krisztusban érett férfiúságra növekedjenek, nem válnak becsületére sem az igazság ügyének, sem Krisztusnak. ÜI 238.2