Üzenet az ifjúságnak

430/491

Vezérelvek

A szív Jézus tulajdona. Megváltónk végtelen nagy árat fizetett a lélekért, és mint Szószólónk, közbenjár az Atyánál. “Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez.” ÜI 229.5

A legértékesebb ajándék, amit Istennek adhatunk, egy ifjú szív. Mindaz, ami vagy, minden képességed, amivel bírsz, Istentől árad rád mint szent megbízatás, kincs, hogy Neki azt készséges, szentséges áldozatként visszaadd. Nem adhatsz semmit Istennek, amit nem Ő adott volna előbb neked. Ezért, ha szívünket Istennek adjuk, akkor olyan ajándékot adunk neki, amit Ő megvásárolt, a saját tulajdona. ÜI 229.6

Sátán magának igényli az ifjúság idejét, ragaszkodását és erejét, és nagy a száma azoknak, akik minden képességükkel és tehetségükkel neki szolgálnak. A világ a szívet kívánja, de ez a szív azé, aki azt megváltotta. Ha a világnak adjuk szívünket, gonddal, szomorúsággal és csalódottsággal fog megtelni, tisztátalan és romlott lesz. A legcsúnyább rablás lenne a világnak adni szíved ragaszkodását és szolgálatát, hiszen Isten tulajdona. Nem származhat hasznod abból, ha szívedet élvhajhászásra adod. ÜI 230.1

Az életszentség, igazság ellensége mindenféle gyönyört készített a fiatalok számára az élet minden helyzetében. Nemcsak a túlzsúfolt városokban állnak ezek rendelkezésre, hanem mindenütt, ahol az ember él. Sátán az ifjúságot saját serege számára akarja megszerezni. Az ősellenség jól ismeri az ember gondolkodásmódját, és ördögi bölcsességét arra használja fel, hogy a fiatalok számára élvezeteket és szokásokat eszeljen ki, amelyek elvonják szeretetüket Jézustól. ÜI 230.2