Üzenet az ifjúságnak

A legérdekesebb könyv

Idősek és fiatalok egyformán elhanyagolják a Bibliát. Nem tanulmányozzák, nem teszik életük szabályává. Különösen a fiatalok bűnösek ebben. Közülük sokan találnak időt arra, hogy más könyveket olvassanak, de nem tanulmányozzák naponta azt a művet, amely az örök élethez vezető utat mutatja. Figyelmesen olvasnak végig haszontalan történeteket, s elhanyagolják a Bibliát, pedig ez a könyv a vezetőnk a magasabb rendű, megszentelt életre. Ha az ifjúság képzeletét a kitalált történetek nem rontották volna meg, akkor a legérdekesebb könyvnek tartaná a Bibliát. ÜI 163.2

A fiatalok nem fejlődnek nemeslelkűvé, ha elhanyagolják a bölcsesség legfőbb forrását — Isten szavát. Gyönyörű tere az elmélkedésnek, gondolkodásnak: hogy Isten világában élünk, a Teremtő jelenlétében, hogy hozzá hasonlóknak teremtett, figyel, őriz bennünket, szeret és gondoskodik rólunk. Az ilyen gondolatok az elmélyülés emelkedett, tágas mezejére viszik a lelket. Aki megnyitja szívét és lelkét, s ezekről az igazságokról elmélkedik, az sohasem fog megelégedni a hatásvadászó, érzéki és közönséges témákkal. ÜI 163.3

Alig lehet felmérni az írás alapos ismeretének fontosságát. “Istentől ihletett, bölccsé tehet az üdvösségre és Isten emberét felkészíti minden jó cselekedetre.” Nem elégedhetünk meg felületes tudással, a Biblia igényt tart teljes, áhítatos figyelmünkre. Igyekeznünk kell elsajátítani az igazság igéinek teljes értelmét, hogy a szent jövendölések mélyen a lelkünkbe épüljenek. ÜI 163.4