Tanácsok a gyülekezetnek

Fejezet 19 — Ne válassz hitetlen házastársat

A keresztény világban megdöbbentő közömbösség uralkodik Isten Igéjének tanítása iránt a hívők és hitetlenek közötti házassággal kapcsolatban. Sokan, akik vallják, hogy szeretik Istent, inkább követik saját hajlamaikat, mint a végtelen Isten bölcs tanácsát. Abban a dologban, amely életbevágóan érinti mindkét fél boldogságát a jelen és a következő életben, félreteszik az ész ítéletét, Isten félelmét, és a vak, pillanatnyi érzelmi fellángolásnak, a makacs, önfejű elszántságnak adják át magukat. TGy 135.1

Férfiak és nők, akik különben józanok és lelkiismeretesek, e dologban bezárják fülüket a tanács előtt. Süketek barátaik, rokonaik és Isten szolgáinak tanácsával szemben. Az óvás, vagy figyelmeztetés kifejezését tolakodó beavatkozásnak tekintik ügyeikbe és azt a barátot, aki elég hű ahhoz, hogy kifejezze óvó intését, ellenségként kezelik. Mindez úgy történik, ahogyan Sátán akarja, aki kiterjeszti varázslatát arra a lélekre, akit megzavar, s megbolondít. A józan észt félretéve, megszenteletlen szenvedélyük veszi át az uralmat, míg végül az áldozat túl későn ébred rá nyomorúságára és rabszolgaságára. Ez nem képzeletből rajzolt kép, hanem valóság. Isten nem adja beleegyezését az olyan házassághoz, amelyet kifejezetten megtiltott. TGy 135.2

Isten megparancsolta a régi Izraelnek, hogy ne házasodjanak össze a körülöttük élő bálványimádó népekkel. “Sógorságot se szerezz ővelök, a leányodat se adjad az ő fiuknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak.” Az Úr bölcsen adja meg az okot is, előre látja az ilyen egyesülések következményeit, ezért kijelenti: “Mert elpártoltatja a te fiaidat éntőlem és idegen isteneknek szolgálnak és felgerjed az Úrnak haragja reátok és hamar kipusztít titeket... Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (5Móz 7:3-4, 6). TGy 135.3

Az Újszövetség hasonló tilalmakat tartalmaz a kereszténynek a hitetlennel való összeházasodásával kapcsolatban. Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében kijelenti: “Az asszonyt törvény köti, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban” (lKor 7:39). “Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr” (2Kor 6:14-18). TGy 135.4

Isten népe sose lépjen tiltott területre! Isten tiltja a hívők és hitetlenek közötti házasságot, azonban a megszenteletlen szív nagyon gyakran saját vágyait követi és így olyan házasságokat kötnek, amelyeket Isten nem szentesített. Emiatt sok férfi és nő reménység nélkül él e világon. Nemes törekvéseik kihaltak. A körülmények láncai által Sátán az ő hálójában tartja őket. Azok, akiket szenvedélyeik és pillanatnyi érzelmeik uralnak, keserű aratást aratnak le már ebben az életben, és eljárásuk üdvösségük elvesztéséhez vezethet. TGy 136.1

Azok, akik az igazságot vallják és mégis hitetlenekkel kötnek házasságot, lábbal tapossák Isten akaratát. Elveszítik Isten kegyét és tettüket keserűen meg kell bánniuk. A hitetlenek kiváló erkölcsi jellemmel bírhatnak, de az a tény, hogy az illető férfi vagy nő nem felelt meg Isten követelményeinek és “megvetette az ily nagy üdvösséget”, elegendő ok arra, hogy ne kössenek a hívők ilyen házasságokat. A hitetlenek jelleme hasonló lehet azon ifjúéhoz, akihez Jézus e szavakat intézte: “Egy fogyatkozásod van!”, az az egy dolog azonban szükséges volt. TGy 136.2