Tanácsok a gyülekezetnek

Krisztus az egész Bibliában

Tárjuk az emberek elé Krisztusnak, a megfeszített Megváltónak hatalmát, hogy örök életet ad! Tárjuk eléjük, hogy az Ószövetség ugyan olyan evangélium jelképekben és árnyképekben, mint az Újszövetség az ő kibontakozott erejében. Az Újszövetség nem mutat be új vallást. Az Ószövetség se jelent olyan vallást, amelyet az Újszövetség felülmúl. Az Újszövetség az Ószövetség előrehaladása és kibontakozása. TGy 99.5

Ábel hitt Krisztusban, akinek hatalma ugyanúgy megmentette őt, mint Pétert, vagy Saulust. Énok éppen úgy Krisztus képviselője volt, mint János apostol, a szeretett tanítvány. Énok Istennel járt, s eltűnt, mert Isten magához vette őt. Isten Énokra bízta Krisztus második eljövetelének hirdetését. “Ezekről is prófétáit pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett” (Júd 14-15). Az Énok által hirdetett üzenet és mennybe ragadtatása meggyőző bizonyíték volt mindazok számára, akik abban a korban éltek. Ezek a tapasztalatok érvek lehettek Methuselah és Noé számára is, hogy az igazak élve elragadtatnak a mennybe. TGy 100.1

Isten, aki Énokkal járt, a mi Urunk Jézus Krisztus volt. Már akkor ugyanúgy a világ világossága volt, mint most. Az ő korában élőknek is voltak tanítóik, akik megtanították őket az élet útjára, mert Noé és Énok is keresztények voltak. Az evangéliumot megtaláljuk Mózes harmadik könyvének előírásaiban is. Isten most ugyanúgy engedelmességet kíván, mint akkor. Milyen fontos, hogy megértsük ezt! TGy 100.2

Némelyek felteszik a kérdést: Mi az oka a gyülekezetben tapasztalható lelki szárazságnak, ínségnek? Válasz: “Megengedjük, hogy gondolataink eltérjenek az Igétől!” Ha Isten Igéjével úgy táplálkoznánk, mint lelkünk eledelével, ha tisztelettel és alázattal kezelnénk, akkor nem lenne szükség a sok és ismételt bizonyságtételre, hanem elfogadnánk és gyakorolnánk a Szentírás egyszerű kijelentéseit (6T 392-393). TGy 100.3