Tanácsok a gyülekezetnek

Fejezet 10 — Hit egy személyes Istenben

A végső elszámolás napján meglátjuk majd, hogy Isten mindnyájunkat név szerint ismert. Egy láthatatlan tanú figyeli életünk minden cselekedetét. Így szól Az, “aki jár a hét arany gyertyatartó között: tudom (ismerem) a te dolgaidat” (Jel 2:1-2). Tudja, milyen alkalmakat szalasztottunk el, milyen fáradhatatlanul kereste a jó Pásztor azokat, akik rossz útra tértek, hogy visszahozza őket a biztonság és békesség ösvényére. Isten ismételten hívogatta az élvhajhászókat, újra és újra ráárasztotta ösvényükre Igéjének világosságát, hogy meglássák a veszélyt és megmeneküljenek. Azonban ők könnyelműen, tréfálkozva haladnak tovább a széles úton, míg végül letelik próbaidejük. Isten utai igazságosak és igazak, ezért amikor az ítéletet kimondják majd azokra, akiket híjával találnak, akkor minden száj elnémul (6T 435). TGy 83.1

Az a hatalmas Erő, amely munkálkodik a természetben és fenntart minden dolgot, nem valamilyen egy mindent átható alapelv, tevékeny energia, mint némely tudós állítja. Isten lélek, azonban mégis személyes Lény, mert az embert is saját képmására alkotta. TGy 83.2

Isten kezének munkája a természetben nem maga Isten. A természet dolgai Isten jellemének kifejezései, amelyek által megértjük szeretetét, hatalmát és dicsőségét, azonban a természetet ne tekintsük Istennek. Az emberek művészi ügyessége nagyon szép dolgokat alkot, amelyek gyönyörködtetik a szemet és némi képet adnak a tervezőről, azonban az ember alkotása nem maga az ember. Nem az alkotás méltó tiszteletünkre, hanem az alkotó. Így mivel a természet Isten gondolatainak kifejezője, ezért nem a természetet, hanem a természet Istenét, Alkotóját kell felmagasztalnunk. TGy 83.3

Az ember teremtésében egy személyes Isten tevékenysége nyilvánult meg. Midőn Isten az embert megalkotta az Ő képére, ember alakjának elrendezése tökéletes volt, de még nem volt benne élet. Akkor a személyes, Önmagától létező Isten életet lehelt a testbe és így az ember élő, lélegző, értelmes lény lett. Az emberi test minden szerve működésbe lépett. Az ütőerek, visszerek, a nyelv, a kezek, a lábak, az érzékszervek, az agy, mind megkezdték munkájukat bizonyos törvények uralma alatt. Az ember élő lélek lett. A személyes, egy Isten Jézus Krisztus által megteremtette az embert (Zsid 1:1-3), és értelemmel, erővel ruházta fel. TGy 83.4

“Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fogtok, holott egy sem volt még meg közülök” (Zsolt 139:15-16). TGy 84.1

Isten terve az volt, hogy az ember, a teremtés koronája, minden alacsonyabb rendű lény felett kifejezze az Ő gondolatait és kinyilatkoztassa, visszasugározza az Ő dicsőségét (8T 263-273). TGy 84.2