Tanácsok a gyülekezetnek

Szükség van képességeidre!

Az Úr nagy tervében mindenki számára van hely. Ő nem ad oly tálentumokat, képességeket, amelyekre nincs szükség. Lehet, hogy a tálentum kevés, de az Úrnak van helye számára. A hűségesen felhasznált egy tálentum elvégzi azt a munkát, amit Isten akart elvégezni általa. Az egyszerű ember tálentumára is szükség van a házról házra való munkában és ő többet végezhet ebben a munkában, mint a ragyogó képességű emberek (9T 37-38). TGy 73.1

Ha az emberek Isten utasításai szerint használják képességeiket, akkor azok növekednek, gyarapodnak és mennyei bölcsességet nyernek, hogy milyen módon keressék meg az elveszetteket. Ha azonban a gyülekezet tagjai elhanyagolják Istentől kapott felelősségüket, hogy közöljék másokkal is a világosságot, akkor hogyan várják, hogy elnyerjék a mennyei kincseket? Ha a hitvalló keresztények nem éreznek felelősséget, hogy megvilágosítsák a sötétségben levő embereket, ha nem közlik a kegyelmet és annak ismeretét, akkor csökken megkülönböztető képességük, többé nem értékelik a mennyei adományok gazdagságát és miután önmaguk se értékelik, nem tartják szükségesnek azt sem, hogy másoknak bemutassák. TGy 73.2

Láthatunk nagy gyülekezeteket, melyeknek tagjai megismerték az igazságot. Sokan megelégednek azzal, hogy hallgassák az élet Igéjét, de nem közlik azt másokkal. Kevés felelősséget éreznek a munka előrehaladása iránt és kevés felelősséget tanúsítanak az emberek üdvössége érdekében. Buzgók a világi dolgokban, de nem viszik be hitvallásukat munkájukba. Azt mondják: “A vallás vallás, az üzlet az üzlet!” Azt hiszik, hogy mindegyiknek megvan a maga helye, ezért azt mondják: “Válasszuk külön őket.” Alkalmaik, és kiváltságaik elhanyagolása miatt a gyülekezetek tagjai nem növekednek “a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében” (2Pt 3:18), ezért gyengék a hitben, fogyatékosak az ismeretben és gyermekek a tapasztalatokban. Nem vertek gyökeret és nem alapozódtak meg az igazságban. Ha ilyenek maradnak, az utolsó idők ámításai biztosan megcsalják, elhitetik őket, mivel nem bírnak lelki látással, hogy az igazságot megkülönböztessék a tévelygéstől (6T 424-425). TGy 73.3