Tanácsok a gyülekezetnek

Érzéseink egyedül még nem jelentik megszentelődésünket

A boldog érzések még nem jelentik, hogy valaki meg van szentelődve, és az öröm távolléte se jelenti azt, hogy valaki nincsen megszentelődve. Azonnali megszentelődés nem létezik. Az igazi megszentelődés mindennapi folyamat, amely életünk végéig tart. Azok, akik naponta küzdenek a kísértések ellen, hogy legyőzzék bűnös hajlamaikat és életszentségre törekszenek, nem kérkednek szentségükkel. Ők éhezik és szomjazzák az igazságot, ezért a bűn rendkívül bűnösnek tűnik fel előttük (SL 10). TGy 62.3

Isten nem hagy el bennünket bűneink miatt. Követhetünk el hibákat, megszomoríthatjuk a Szentlelket, de amikor megbánjuk és megtört szívvel Hozzá térünk, nem vet el bennünket. El kell távolítanunk az akadályokat. Helytelen érzéseket ápoltunk, büszkék, önelégültek, türelmetlenek voltunk és zúgolódtunk. Mindezek elválasztanak bennünket Istentől, ezért bűneinket meg kell vallanunk. Szükség van a kegyelem mélyebb munkálkodására szívünkben. Azok, akik gyengének és csüggedtnek érzik magukat, Isten erős embereivé válhatnak és áldásos munkát végezhetnek Mesterükért. Azonban magasztos álláspontot elfoglalva munkálkodjanak. Ne befolyásolják őket önző indítékok. TGy 62.4

Némelyek úgy érzik, hogy ki kell állniuk egy bizonyos próbaidőt és be kell bizonyítaniuk az Úrnak, hogy megváltoztak és csak azután tarthatnak igényt áldásaira. Azonban ezek a drága lelkek már most is elnyerhetik áldásait. Bírniuk kell Krisztus kegyelmével és az Ő Lelkével, hogy segítségükre legyen erőtlenségükben, mert anélkül nem fejleszthetnek keresztényi jellemet. Jézus szereti, ha úgy jövünk Hozzá, ahogy vagyunk, bűnösen, gyámoltalanul, de Benne bízva. TGy 63.1

A bűnbánat és a bűnbocsánat egyaránt Isten ajándéka Krisztus által. A Szentlélek befolyása által győződünk meg bűneinkről és ismerjük fel a bűnbocsánat szükségességét. Csak a bűnbánó bűnös nyerhet bűnbocsánatot, azonban Isten kegyelme ébreszti fel a szívben a bűnbánatot. Ő ismeri gyengeségünket és erőtlenségünket és segít nekünk (2T 91-94). TGy 63.2

Néha sötétség és csüggedés nehezedik lelkünkre és legyőzéssel fenyeget bennünket, azonban ne dobjuk el bizodalmunkat! Nézzünk Jézusra érzéseinkre való tekintet nélkül! Igyekezzünk teljesíteni minden ismert kötelességünket és akkor nyugodjunk meg bizalommal Isten ígéreteiben! TGy 63.3

Néha a méltatlanság mély érzete megremegteti szívünket, de ez nem bizonyítja azt, hogy Isten megváltozott irántunk, vagy mi Isten iránt. Ne törekedjünk fellobbantani lelkünkben egy bizonyos fokú érzelmi fellángolást. Lehet, hogy ma nem érezzük szívünkben azt a békét és örömet, amit tegnap éreztünk, de ragadjuk meg hittel Krisztus kezét és bízzunk Őbenne sötétségben és világosságban egyaránt! TGy 63.4

Hitben tekintsünk a koronákra, amelyeket majd a győzők fejére helyeznek. Hallgassuk a megváltottak öröménekét: “Méltó, méltó a megöletett Bárány, aki megváltott bennünket Istennek!” Igyekezz úgy szemlélni ezeket a jeleneteket, mint amelyek valóságosak. TGy 63.5

Habár Pált végül római börtönbe vetették elzárva a menny világosságától, s éltető levegőjétől, az evangélium küldetésének munkájától és minden pillanatban halálos ítéletét várta -, mégse adta át magát a kételynek és a kétségbeesésnek. Sötét börtönéből jött utolsó bizonyságtétele, telve élő hittel és bátorsággal, amely az elkövetkezendő évszázadokban lelkesítette a szentek és vértanúk szívét. Szavai találóan írják le a megszentelődés eredményeit, amelyeket e könyvben igyekeztünk bemutatni: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak né- kem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését” (2Tim 4:7-8) [SL 89-96]. TGy 63.6

Ha többet foglalkoznánk Krisztussal és a mennyel, akkor erőteljes ösztönzést és segítséget nyernénk az Úr harcaira. A büszkeség és a világ szeretete elveszti hatalmát, ha ama jobb világ dicsőségéről elmélkedünk, ami hamarosan otthonunk lesz. Krisztus szépsége mellett minden földi gyönyörűség értéktelennek tűnik. TGy 64.1