Tanácsok a gyülekezetnek

Együttműködés

Az új területeken levő intézetek megalapításánál gyakran olyan személyekre kell helyezni a felelős tisztséget, akik nem ismerik teljesen a munka részleteit. Ezek a személyek nagyon hátrányos körülmények között dolgoznak, ezért ha ők és munkatársaik nem tanúsítanak önzetlen érdeklődést az Úr intézete iránt, akkor ez olyan állapotokat idéz elő, amelyek gátolják az intézet sikerét. TGy 50.2

Sokan úgy érzik, hogy munkakörüket teljesen egyedül kell ellátniuk, ezért nem akarják, hogy mások javaslatokat tegyenek munkájukkal kapcsolatban. Azonban lehet, hogy nem ismerik munkájuk végzésének legjobb módszereit; mégis megsértődnek, ha valaki tanácsot ad nekik és annál határozottabban követik saját elgondolásaikat. Előfordul, hogy némelyik munkás nem segíti és nem tanácsolja munkatársát. Mások, akik tapasztalatlanok, nem akarják, hogy tudatlanságuk kiderüljön. Sok idő és anyagi veszteséggel járó hibát követnek el, mert túl büszkék ahhoz, hogy tanácsot kérjenek. TGy 50.3

A baj okát nem nehéz megtalálni. A munkások független, külön szálak voltak, pedig olyan szálaknak kellett volna tekinteniük magukat, amelyeket össze kell szőni, hogy együttesen segítsék kiformálni a mintát. TGy 50.4

Ezek a dolgok megszomorítják a Szentlelket. Isten azt akarja, hogy tanuljunk egymástól. A megszenteletlen függetlenség olyan állapotba hoz bennünket, amelyben Isten nem munkálkodhat együtt velünk. A dolgok ilyen állapota tetszik Sátánnak. TGy 50.5

A mennyben minden munkást megvizsgálnak, hogy az Úr intézetének előmenetelét, vagy saját érdekeiket szolgálják-e. Aki büszke saját véleményére és önhitt, annak bűne majdnem reménytelen és gyógyíthatatlan. Ez megakadályoz minden növekedést. Ha az ember nem ismeri fel jellemhibáit önelégültsége miatt, hogyan tisztulhat meg? “Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek” (Mt 9:12). Hogyan fejlődhet valaki, ha azt gondolja, hogy utai tökéletesek? Csak az lehet igazi úriember, aki teljes szívével keresztény (8T 197-200). TGy 50.6