Tanácsok a gyülekezetnek

Fejezet 4 — Egyesülés Krisztussal a testvéri szeretetben

(Eggyek Krisztussal Istenben)

Isten célja az, hogy gyermekei egységben összeolvadjanak. Vajon nem szeretnének-e egységben együtt élni a mennyben is? Krisztus meghasonlott-e Önmagával? Adhat-e Isten sikert népének, ha nem távolítják el a gyanakvás és egyenetlenség salakját; ha a munkások közös elhatározással nem szentelik oda szívüket, lelküket és erejüket arra a munkára, amely olyan szent Isten szemében? Az egység erőt ad, a széthúzás gyengít. Ha egymással egységben munkálkodunk az emberek üdvösségéért, akkor valóban Isten munkatársai leszünk. Azok, akik nem hajlandók egységben munkálkodni, nagyon meggyalázzák Istent. A lelkek ellensége gyönyörködik abban, ha azt látja, hogy egymással ellentétben munkálkodnak emberek. Az ilyeneknek ápolniuk kell a testvéri szeretetet és gyengédséget. Ha félrehúzhatnák a jövőt eltakaró függönyt és megláthatnák egyenetlenségük eredményét, ez biztosan megtérésre indítaná őket (T 240). TGy 47.1

Egyedüli biztonságunk a Krisztussal és egymással való egység. A világ elégedetten szemléli a keresztények között uralkodó egyenetlenséget és szereti hitetlenségüket, bizalmatlanságukat, ezért Isten változásra szólítja fel népét. Az utolsó napokban egyedüli biztonságunk a Krisztussal és egymással való egység. Ne engedjük, hogy Sátán e szavakkal mutasson rá gyülekezeteink tagjaira: “Íme, mennyire gyűlölik egymást ezek, akik Krisztus zászlaja alatt állnak! Addig nem kell félni tőlük, amíg több erőt fordítanak az egymás elleni, mint az én seregeim elleni harcra!” TGy 47.2

A Szentlélek kitöltése után a tanítványok elmentek, hogy hirdessék a feltámadt Megváltót és egyetlen vágyuk a lelkek megmentése volt. Örvendeztek a szentek édes közösségének. Gyengédek, figyelmesek, önmegtagadók voltak és készségesen meghoztak minden áldozatot az igazságért. Mindennapi társas érintkezésükben kinyilvánították azt a szeretetet, amelyet Krisztus megparancsolt nekik. Önzetlen szavaikkal és cselekedeteikkel mások szívében is igyekeztek lángra lobbantani ezt a szeretetet. TGy 47.3

A hívőknek mindig ápolniuk kell azt a szeretetet, amely a Szentlélek elnyerése után betöltötte az apostolok szívét. Az új parancsolat iránti készséges engedelmességben kellett továbbhaladniuk. “Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13:34). Oly szorosan kellett egyesülniük Krisztussal, hogy teljesíthessék követelményeit. Fel kellett magasztalniuk a Megváltó erejét, aki megigazíthatta őket igazságával. TGy 48.1

Azonban a korai keresztények később fokozatosan hibakeresőkké váltak. A hibáknál időzve helyet adtak a barátságtalan bírálatnak. Elvesztették szemeik elől a Megváltót és nagy szeretetét, amelyet a bűnösök iránt tanúsított. Szigorúbban ragaszkodtak a külső szertartásokhoz, a hit elméletéhez és szigorúbbak lettek bírálatukban. Ama buzgóságukban, hogy másokat kárhoztassanak, megfeledkeztek saját hibáikról. Elfelejtették a felebaráti szeretet tanítását, amire a Megváltó tanította őket és ami a legszomorúbb, nem voltak tudatában veszteségüknek. Nem vették észre, hogy a boldogság és öröm eltűnt életükből, és nemsokára sötétségben járnak majd, mivel Isten szeretetét kizárták szívükből. TGy 48.2

János apostol felismerte, hogy a testvéri szeretet kialvóban van a gyülekezetben, ezért beszédeiben főleg e tárgynál időzött. Halála napjáig hangoztatta a hívők előtt az egymás iránti szeretet állandó gyakorlásának fontosságát. A gyülekezetekhez küldött levelei telve vannak e gondolatokkal. “Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van ... Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (ljn 4:7-11). TGy 48.3

Isten mai gyülekezetéből is nagy mértékben hiányzik a szeretet. Sokan azok közül, akik azt állítják, hogy szeretik Megváltójukat, nem szeretik azokat, akik egyesültek velük a keresztényi közösségben. Ugyanazon hitet valljuk, egy családhoz tartozunk, mindnyájan ugyanazon mennyei Atya gyermekei vagyunk és a halhatatlanság ugyanazon reménységével bírunk. Milyen szorosnak és gyengédnek kell lennie e köteléknek, amely összeköt bennünket. A világ gyermekei figyelik, hogy hitünk gyakorol-e szívünkre megszentelő befolyást. Gyorsan meglátnak életünkben minden hibát és cselekedeteinkben felfedeznek minden következetlenséget. Ne adjunk rá okot, hogy gyalázzák hitünket! (7T 240-242) TGy 48.4