Tanácsok a gyülekezetnek

Használhatóságunk attól függ, hogy alárendeljük-e magunkat a Szentléleknek.

Isten nem kívánja, hogy saját erőnkkel végezzük el az előttünk levő munkát. Gondoskodott isteni segítségről minden szükségben, amelyben az emberi segítség semmit sem ér. Elküldi a Szentlelket, hogy segítsen szükségünkben, hogy megerősítse reménységünket és bizalmunkat; megvilágosítsa elménket és megtisztítsa szívünket. Krisztus gondoskodott róla, hogy gyülekezete egy átalakult közösség legyen, amelyet a menny fénye világít meg és feltámad rajta Immánuel dicsősége. Célja az, hogy minden keresztényt a világosság és békesség lelki légköre vegyen körül. Nincs határa az olyan személy használhatóságának, aki énjét félretéve megengedi, hogy a Szentlélek munkálkodjék szívében és teljesen Istennek szentelt életet él. TGy 110.3

Mi volt az eredménye a Szentlélek kitöltésének pünkösd napján? A Megváltó feltámadásának örömhírét a tanítványok elvitték a lakott föld végső határáig. Az apostolok szíve annyira telve volt mély és messzeterjedő jóakarattal, hogy ez kényszerítette őket, hogy menjenek el a föld végső határáig és tegyenek bizonyságot. “Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében” (Gál 6:14). Amikor hirdették az igazságot, úgy, amint Jézusban van, az emberek engedtek az üzenet erejének. A gyülekezetbe mindenfelől özönlöttek a megtértek. A kiesett tagok visszajöttek. A bűnösök egyesültek a keresztényekkel, hogy megkeressék a nagy értékű igazgyöngyöt. Az igazság ádáz ellenségei annak bajnokaivá lettek. TGy 110.4

Beteljesedett a jövendölés: “...azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala ő előttök” (Zak 12:8). Testvérében minden keresztény a szeretet és jóakarat isteni hasonlóságát látta. Egy érdek uralkodott közöttük. Egy törekvés múlt felül minden mást. A hívők egyedüli vágya az volt, hogy jellemükben kinyilvánítsák Krisztus képmását és munkálkodjanak országának kiterjesztéséért. TGy 110.5

A Szentlélek ígérete ma ugyanúgy a mienk, mint az első tanítványoké. Isten ma is felruházza a férfiakat és nőket mennyei erővel, mint azokat, akik pünkösd napján hallották az üdvösség Igéjét. Az Ő Szentlelkét és kegyelmét ebben az órában is elnyerhetik mindazok, akiknek szükségük van Reá és szaván fogják Őt (8T 19-20). TGy 111.1