Tanácsok a gyülekezetnek

A szabadulást várók győzelme

Megmutatták nekem Isten népét és láttam, hogy hatalmasan megrázták őket. Némelyek erős hittel és gyötrelmes kiáltásokkal küzdöttek Istennel. TGy 385.4

Láttam, hogy némelyek nem vettek részt e gyötrő és küzdő könyörgésben. Közönyösöknek és gondtalanoknak látszottak. Nem küzdöttek az őket körülvevő sötétség ellen, ezért az sötét felhőként borult reájuk. Isten angyalai elhagyták ezeket és láttam, hogy azok segítségére siettek, akik minden erejükkel küzdöttek, hogy ellenálljanak a gonosz angyaloknak és igyekeztek segíteni önmagukon azáltal, hogy kitartóan imádkoztak Istenhez. Azonban az angyalok elhagyták azokat, akik nem tettek erőfeszítéseket, hogy segítsenek magukon, ezért elvesztettem őket szemeim elől. Amidőn az imádkozók folytatták komoly könyörgéseiket, időnként a világosság sugarai áradtak reájuk Jézustól, hogy bátorítsa őket és felvidámítsa orcájukat. TGy 385.5

Kérdést tettem fel a rostálás jelentősége felől, amelyet láttam, és megmutatták, hogy a világos, határozott bizonyságtétel okozza, amelyet az Igaz Tanúbizonyság intéz a laodiceabeliekhez. A bizonyságtétel hatást gyakorol elfogadójának szívére és arra indítja, hogy magasra emelje a zászlót és a tiszta igazságot hirdesse. Némelyek nem képesek elviselni ezt a határozott bizonyságtételt, ezért ellene támadnak és ez okozza a rostálást Isten népe között. TGy 386.1

Az Igaz Tanúbizonyság bizonyságtételét félig se szívlelték meg. Könnyedén, vagy egészen semmibe vették az ünnepélyes bizonyságtételt, amelytől a gyülekezet sorsa függ. Ennek a bizonyságtételnek mély bűnbánatot kell előidéznie és mindazok, akik igazán elfogadják, engedelmeskednek neki és megtisztulnak. TGy 386.2

Az angyal így szólt: “Figyeljetek!” Nemsokára sok zenei hangszerhez hasonló hangot hallottam, amelyek tökéletes összhangban voltak egymással. Felülmúlt minden zenét, amelyet valamikor is hallottam. Telve volt irgalommal, részvéttel, és felemelő szent örömmel. Átrezgett egész lényemen. Az angyal így szólt: “Nézzétek!” Ekkor figyelmem arra a csoportra terelődött, amelyet láttam, akiket hatalmasan megráztak, megrostáltak. Megmutatta azokat, akiket az előbb gyötrődve, sírva és imádkozva láttam. A körülöttük levő őrző angyalok megkettőzték erejüket és tetőtől talpig fel voltak fegyverkezve. Tökéletes rendben, szilárd léptekkel haladtak, mint egy csapat katona. Arcukon meglátszottak a kiállott nehéz harc és gyötrelmes küzdelem nyomai. Jóllehet, arcukon még meglátszottak a belső gyötrelem nyomai, most már a menny világosságától és dicsőségétől ragyogtak. Kivívták a győzelmet, ami mély hálával, s magasztos, szent örömmel töltötte be őket. TGy 386.3

E csoport létszáma lecsökkent. Némelyek kirostálódtak és elmaradtak az úton (lásd: Jel 3:15-17). A gondtalanok és közönyösek, akik nem csatlakoztak azokhoz, akik eléggé értékelték a győzelmet és az üdvösséget ahhoz, hogy küzdjenek és kitartóan könyörögjenek érte, nem nyerték el a győzelmet, ezért hátramaradtak a sötétségben. Helyüket azonban azonnal mások foglalták el, akik befogadták az igazságot és beléptek soraikba. A gonosz angyalok még mindig tolongtak, de nem vehettek erőt rajtuk (lásd: Ef 6:12-18). TGy 386.4

Hallottam, hogy azok, akik felvértezték magukat, nagy hatalommal hirdették az igazságot, ami mély hatást gyakorolt rám. Láttam azokat, akik meg voltak kötözve. A férjek megkötözték feleségüket, a szülők gyermekeiket. Azonban az őszinték, akiket visszatartottak vagy megakadályoztak, hogy meghallgassák az igazságot, most lelkesen megragadták és elfogadták azt. A rokonoktól való minden félelmük eltűnt. Egyedül az igazságot magasztalták fel. Drágább és értékesebb volt számukra életüknél is. Megkérdeztem az angyaltól, hogy mi okozta ezt a nagy változást, amire ő így felelt: “A késői eső, az Úr színétől való felüdülés, a harmadik angyal kiáltása.” TGy 386.5

Nagy erő kísérte a választottakat. Az angyal ismét így szólt: “Nézzétek!” Figyelmem most a gonoszok, vagy hitetlenek felé irányult. Mindnyájan felháborodtak. Isten népének lelkesedése és ereje felébresztette és haragra ingerelte őket. Mindenütt zűrzavar uralkodott. Láttam, hogy rendszabályokat foganatosítottak a kis csoport ellen, akik Isten erejével és világosságával rendelkeztek. A sötétség mindig sűrűbb lett körülöttük, mégis szilárdan álltak. Elnyerték Isten tetszését és bíztak Benne. Láttam, hogy zavarban voltak, azonban nemsokára hallottam, hogy komolyan Istenhez könyörögnek éjjel és nappal (lásd: Lk 18:7-8; Jel 14:14-15). TGy 387.1

Hallottam szavaikat: “Óh Isten, legyen meg a Te akaratod! Ha megdicsőíti a Te nevedet, nyisd meg a menekülés útját néped számára. Ments meg bennünket a körülöttünk levő pogányoktól! Ők halálra szántak bennünket, azonban Te megszabadítasz minket!” Ezekre a szavakra emlékszem. Mindnyájan érezték méltatlanságukat és teljesen alárendelték magukat Isten akaratának. Jákobhoz hasonlóan mindnyájan könyörögtek és küzdöttek szabadulásukért. TGy 387.2

Könyörgésük megkezdése után az angyalok részvétükben hamarosan meg akarták menteni őket. Azonban egy magas termetű parancsnokló angyal nem engedte meg, hanem így szólt: “Isten akarata még nem teljesedett be! Ki kell inniuk a poharat! Meg kell keresztelkedniük a keresztséggel!” TGy 387.3

Nemsokára hallottam Isten szavát, amely megrázta az egeket és a földet (Jóel 3:16; Zsid 12:26; Jel 16:18). Hatalmas földrengés rázta meg a földet. Az épületek mindenhol összedőltek. Ekkor egy hangos, tiszta, és zenéhez hasonló diadalmas győzelmi kiáltást hallottam. Rátekintettem a csoportra, amelynek tagjai rövid idővel ezelőtt oly nagyon szenvedtek és rabságot állottak ki. Fogságuk véget ért. Dicső világosság ragyogott reájuk. Milyen szépek voltak most! A fáradtság és gond minden jele eltűnt róluk. Minden arcon egészség és szépség ragyogott. Ellenségeik, az őket körülfogó pogányok halottként estek le a földre. Nem viselhették el azt a világosságot, amely beragyogta a megszabadult szenteket. Ez a világosság és dicsőség mindaddig körülvette őket, amíg Jézust meglátták az ég felhőiben és akkor a megpróbált, hűséges csoport egy szempillantás alatt átváltozott dicsőségről dicsőségre. A sírok megnyíltak és a szentek halhatatlanságba öltözve jöttek elő e kiáltással: “Győzelem a halál és a sír felett!”, és az élve maradt szentekkel együtt elragadtattak, hogy találkozzanak Urukkal a levegőben, mialatt gaz- dag zenéhez hasonló dicsőség — és győzelmi — kiáltások csendültek fel minden halhatatlan ajakról (1T 179-184). TGy 387.4