Tanácsok a gyülekezetnek

Emlékeztet Krisztus második eljövetelére

Midőn a tanítványok összegyűltek az asztal körűl, Jézus megható, szomorú hangon szólt hozzájuk: “Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék: Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa” (Lk 22:15-18). TGy 344.1

Azonban az Úrvacsora ne legyen a szomorúság alkalma. Nem ez a célja. Midőn az Úr tanítványai összegyűlnek az asztal körül, ne emlékezzenek hibáikra és ne panaszkodjanak miattuk. Ne időzzenek elmúlt vallási tapasztalataiknál, akár felemelők, akár csüggesztők voltak. Ne hozzák fel a köztük és testvéreik közti nézeteltéréseket. Az előkészítő szolgálat, a lábmosás rendtartása mindezt magában foglalta. Az önvizsgálatot, a bűn megvallását, a nézeteltérések rendezését mind elvégezték. TGy 344.2

Most, midőn eljönnek, hogy találkozzanak Jézussal, ne álljanak a kereszt árnyékában, hanem megmentő világosságában! Nyissák meg lelküket az Igazság Napjának ragyogó sugarai előtt! Krisztus drága vére által megtisztított szívvel, jelenlétének teljes tudatában, habár láthatatlanul van jelen - hallják meg szavait: “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek...” (Jn 14:27). TGy 344.3

Midőn magunkhoz vesszük a Krisztus testét jelképező kenyeret és a kiontott vérét ábrázoló bort, lélekben átéljük a felső szobában tartott Úrvacsora jeleneteit. Átvonulunk Gecsemáné kertjén, amelyet Megváltónk megszentelt haláltusája által, midőn hordozta a világ bűneit. Szemléljük küzdelmét, amely által kivívta számunkra Istennel való kiengesztelésünket. Krisztus megfeszítve tárul elénk. TGy 344.4

Midőn a megfeszített Megváltóra nézünk, jobban megértjük annak az áldozatnak a nagyságát és jelentőségét, amelyet a mennyei Fenség hozott értünk. A megváltás terve megdicsőül előttünk; Kálvária gondolata élő szent érzelmeket ébreszt szívünkben. Istennek és a Báránynak dicsérete hangzik szívünkben és ajkunkon, mert a büszkeség és önimádat nem virulhat abban, aki emlékezetében tartja Kálvária jeleneteit. TGy 344.5

Midőn hit által szemléljük az Úr nagy áldozatát, lelkünk hasonlóvá válik Krisztus lelki életéhez. Az ilyen hívő lelki erőt nyer minden Úrvacsorából. Az úrvacsorai szolgálat élő kapcsolatot hoz létre, amely a hívőt összeköti Krisztussal és az Atyával. Bizonyos értelemben kapcsolatot létesít a gyámoltalan emberek és Isten között. TGy 344.6

Az Úrvacsora szolgálata Krisztus második eljövetelére mutat. Célja az, hogy e reménységet élénken a tanítványok szívében tartsa. Amikor összegyűlnek, hogy megemlékezzenek Krisztus haláláról, felidézik gondolataikban: “És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor úján iszom azt veletek az én Atyámnak országában” (Mt 26:27-29). Szenvedéseikben vigaszt találnak Krisztus visszajövetelének reménységében, ezért kimondhatatlanul drága számukra ez a gondolat: “valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend” (lKor 11:26). TGy 345.1

Sohase felejtsétek el ezeket! Mindig tartsuk élénk emlékezetünkben Jézus szeretetét, annak késztető erejével. Krisztus azért iktatta be e szolgálatot, hogy szívünkbe vésse Isten szeretetét, amelyet Ő kifejezésére juttatott a mi érdekünkben. Egyedül Krisztus által egyesülhetünk Istennel. A testvérek közötti egységet és szeretetet Krisztus szeretete hozza létre és teszi örökké tartóvá, és egyedül Krisztus halála teheti hatásossá az Ő szeretetét. Egyedül Krisztus halála által várhatjuk örömmel az Ő második eljövetelét. Reménységünk középpontja Krisztus eljövetele, ezért erre kell összpontosítanunk hitünket (DA 643-661). TGy 345.2